A Búvópatak júniusi számának tartalmából


 

Ti eldobtátok a trombitát

de a trombita zeng tovább,

zeng, nem a ti kezetekben,

hanem a vízben, a hegyekben,

Erdélyben, felvidéken,

Az égen,

S bennem!” - idézi Babits Mihály Csonka Magyarország című versét Kósa Csaba a Fekete szarkofág című írásában a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap júniusi számában, amelynek címlapján az egykori miniszterelnök, Gróf Bethlen István Nagykanizsán felavatott szobra (Gera Katalin alkotása) látható. Kilencvenhat évvel ezelőtt, 1920. június 4-én budapesti idő szerint 16.32-kor írták alá az ezeréves, keresztény Magyarország ítéletét a  franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon-kastély52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a La galérie des Cotelles-ben. Kósa Csaba írásán kívül több irodalmi alkotás is foglalkozik a békediktátummal.

2010 óta június 4-e a Nemzeti Összetartozás Napja is, ezért a Búvópatak júniusi számában a megszokottnál is több írás olvasható a határon túl élő, vagy onnan elszármazott szerzőktől.

Szétszaggatott ország fájdalma lüktet

szívem helyén – tenyérnyi kis haza

És elfordítom halkan a fejem

ha magyart üldöz csahos indulattal

új prófétáknak kétarcú hada

Ha anyanyelvem keresztre feszítik

És használatát törvény tiltja meg

A vasszög ízét ott érzem a számban

Keserűségem szégyen pirulában –

Könnyel kevert rút szavakat nyelek” – írja Variációk határokra című versében a Sepsiszentgyörgyön született Kapui Ágota.

Rónay László Elárvult panoptikum című rovatában ezúttal a felvidéki Érsekújváron született írót, költőt, műfordítót, képzőművészt, Kassák Lajost, a magyar avantgarde és a magyar szabad vers legendás alakját idézi meg.

A Kárpátalján élő Nagy Zoltán Mihály A Messiás Szilason című novellájában a mindenkori kiszolgáltatott parasztokról ír, akiknek helyzetével a segítőszándék álorcája alatt sokszor visszaélnek a pénzemberek.

Egy kisebbségi mindenes a Vérke partjáról címmel Lengyel János Dalmay Árpáddal, a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség alapító elnökével beszélget egyebek mellett a kárpátaljai magyar autonóm terület ügyéről. „…Ha Ukrajna az EU tagja akar lenni, akkor meg kellene adni az önrendelkezést Kárpátalja magyarságának. Csak az a baj, hogy maga az Európai Unió sem törődik ilyen »csekélységekkel«. Fontosabb számára az uborka görbülete vagy a tyúkok komfortos tartása, mint például a székelyek autonómia törekvése.” – vallja a ma már Nyíregyházán élő irodalmár, kultúrpolitikus.

Amikor Ottlik Gézát egyszer arról faggatták, éppen min dolgozik, azt felelte, hogy az író mindig dolgozik, mert számára minden élményanyag. Ha egy író (koholt vádak alapján) börtönbe, vagy (indokolatlanul) az elmeosztályra kerül, ezek a helyszínek is megfigyelésének terepei, amelyekből előbb vagy utóbb vers, novella vagy regény születik, mint például a délvidéki író Vicei Károly esetében. Az ő készülő regényéből is olvashatunk egy részletet Elmevizsgálat címmel. „Védőügyvédemnek, Delić Mirkónak nem sokat ért a szava a diktatúrát kiszolgáló bíróság előtt. Amit csak tudott, megtett az érdekemben. Azt is megpróbálta kimódolni, hogy kaució ellenében szabadlábról védekezhessek. Testvérbátyám vadonatúj házát ajánlotta föl, annak biztosítékául, hogy kiengedésem esetén nem szökök meg az eljárás elől. A kaució Nyugaton alkalmazott intézménye a keleti »demokráciákban« elképzelhetetlen volt; a bíróság simán elutasította az erre vonatkozó ügyvédi beadványt. Delić kijátszotta a delikvens beszámíthatóságának lapját is; elmegyógyintézeti kivizsgálásomat indítványozta, hátha megállapítják, hogy nem is ép ésszel fogtam a színtársulat szervezésébe.”

Kapui Ágota (Valahol, Veszély), Bátai Tibor (Kizsinóroztattam), Barna T. Attila (fény utca, sárga virágok…), az erdélyi Szente B. Levente (Barátaimnak, Rekviem Bözödújfaluért), Szűk Balázs (A tó melyen majd lépdelsz…), Czuczor Gergely (Egy versfaragóra), Bozók Ferenc (Éjszonett), Farkas Gábor (Hazatérés), Varga Rudolf (Egy, csak egy a törvény), Pósa Zoltán (Magyar Werther) és Czipott György (Alea iacta est) versei mellett Kaiser László Végső haza című verse is olvasható a lapban, mely a költő Ünnepi Könyvhétre megjelenő, Elfáradt összes angyalunk című kötetéből való:

Végső haza a testmeleg,

beszélgető ujjak, kezek,

nézések: furcsák, fényesek,

szemedtől szívem megremeg.

 

És miénk a néma nyugalom,

időtlen minden, s nem hagyom:

bárki rombol, otthont, hazát,

nem lehet neki irgalom.

Varga Domokos György nemrég megjelent ifjúsági könyvét ajánlja az olvasók figyelmébe Bilhebolha lélekfonala címmel a háromszéki Verzár Éva, kiemelve a mesefűzér különösen varázslatos nyelvezetét, mely: „Alkalmazkodik ugyan a mai korosztály stílusához, de nem feledte el a szép magyar nyelvet, a helyes mondatszerkezetet. Még olyan ékes anyanyelvi kifejezéssel is találkozhatunk, amelyet mi, felnőttek, talán még nem feledtünk el, az ifjúság viszont aligha találkozik vele mostanság. »Adjon Isten!« Így köszön Bilhebolha.”

Míg Varga Domokos György mesekönyvének főszereplője egy csípéséről hírhedett kis állatka, addig Varga Rudolf allegórikus verses meséjének „főhőse” egy aranyhársfa odvában lakozó szárnyashangya-rabszolga. A filmszakmában is jeleskedő szerző Aranyhárs című könyvét Alföldy Jenő kritikus, irodalomtörténész mutatja be. „Már a mű kezdetén érezzük: embert jelképez, egy szokványos, rabszolgamód gürcölő, jóra és szépre vágyó, a hatalmaktól rettegő, megalázott embert, aki szerelembe esik, csalódik, s még attól is szenved, hogy önkényeskedő, idegen betolakodók és ártó szellemek fenyegetik létében. […] … a mindenkori társadalmak pokoli pápáiról és rövid pórázon tartott rabszolgáiról van szó. A kicsiben modellezett emberi társadalom heréiről, hazugjairól… Az anakronisztikus időváltogatás is jelzi: a mese éppúgy illik a kőkori, mezopotámiai vagy egyiptomi társadalomra, mint a középkori Bizáncra, a szovjet nagyságról nosztalgiázó 21. századi Oroszországra, a főmanipulátor USA-ra vagy az Európa dirigensévé előlépett merkeli Németországra.”

Gulág voltunk mostanáig… címmel Szűk Balázs Szalkai Attila filmrendezővel készített interjút, aki kamerával rögzített történeteiben a szovjet munkatáborok eltűnt és megmaradt tájait mutatja be.

Csernák Árpád Késhal című novellájában az idilli környezetben kutyáját sétáltató főhős váratlanul horrorisztikus történetbe csöppen, mert sohasem tudhatjuk, hogy a tájidegen élőlények betelepítése mikor, és milyen formában okoz „meglepetéseket”. „…ahogy kiszálltok a kocsiból, előre rohan, föl a domboldalon, sorra meglátogatja az ismerős fákat, bokrokat, fűcsomókat…; rengeteg dolga van…, száguldozik szabadon, önfeledten, fák gyökereit szaglássza, váratlanul kaparni, ásni kezdi a földet, majd beleszagol a félkész gödörbe, tappancsainak hangját messziről hallod a lehullott, roppanó gallyak között…”

Az Isten patikája című novellában T. Ágoston László tovább fokozza a meglepetések sorát, mert senki nem találhat elfogadható magyarázatot arra, hogy a gyógyteájához hársfavirágot szedő öreg írót miért alázzák meg, miért akarják megverni bandába verődött suhancok.

Rónay László Tanár Úr irodalomtudós egyetemi tanár, szerkesztő és kritikus, igen gazdag ember, ha a gazdagságot a megismerés, megértés örömével, a szellemi-lelki élmények bőségével mérjük. Etikumot és minőségeszményt képviselő, keresztény szellemiségű értelmiségi létbe született bele. Szüleitől hittel, kereszténységgel felvértezett tudást, életszemléletet kapott. Családjukban egyházi emberek és írók sokasága vendégeskedett. Keresztapja, Thurzó Gábor is író volt, akiről könyvet is írt. Valló és vállaló lélek. Nem rejti véka alá, kiben és miben hisz, saját példájával tanít korrektségre, a jó ügy melletti kiállásra.” – írja Cs. Varga István irodalomtörténész Rónay Lászlóról mogyoróhéjban című írásában.

Akik szeretnek kutakodni nyelvünk titkaiban, bizonyára örömmel olvassák Czakó Gábor Lak, lyuk, lik gyökünk családjáról című nyelvészeti tanulmányát. „Aki legalább egyszer, szívből elénekelte magában Kosztolányi Dezső »Ilona« című versét, az beavatást nyert a magyar nyelv lelkébe. Az ilyen ember rögtön megérti, ha egy szintén kiváló költőnk, Czuczor Gergely a »Magyar nyelv szótárában« miért éppen nyelvünk parányairól, a hangokról zeng ódákat.”

Sarusi Mihály nyelvvédő rovatában most is a fölösleges idegenszó-használat miatt berzenkedik Az ő lélektani fejlődésük címmel.

Vasvári Zoltán Az ítélő Balatontól a Szélcsendig című tanulmányának második részében azokat a filmeket elemzi, amelyekben a Balaton háttérként, alkalmas forgatási helyszínként jelenik meg.

A fentieken kívül egyéb, az olvasók érdeklődésére számot tartó írások olvashatók a lapban.

 

*

 

A Búvópatak az egész országban - Budapest több pontján és minden megyeszékhelyen - kapható az újságárusoknál!

A lap ára 560,- Ft.

Az éves előfizetési díja azonban nem változik, továbbra is 5000,- Ft postaköltséggel együtt. A befizetéshez kérésre csekket küldünk, átutalással a 10918001-00000012-93920004 számlaszámra kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet, hogy kinek és azt is, hogy milyen címre küldhetjük a lapot!

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich Pál u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656 – 06 30 449 94 92

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

Share

Kiegészítő információk