A Búvópatak áprilisi számának tartalmából


 

 

Félelem-erdő, döbbenet-ország,

a tavasz hírét vad szelek hozzák.

Gyenge fű sarjad, hóharmat tűnt el.

Lángokat látunk. Lidércünk űzd el!

 

Lobogás fénylik pici fűszálon;

élete semmi, szinte csak álom,

de napba tárul makacsul vágya,

a köd-éjt győzve, tiporva vágja.

 

A lélek repes az örök fénybe,

a tiszta forrás minden igénye.

Utunkat járjuk, mély titkunk tárjuk;

havasok legét szívünkbe zárjuk.

 

Valaki lépdel, közel jár hozzánk,

szívünket látja, minden lét-morzsánk.

Felhőpalástos naphanyatláskor

elköszön búsan, várja a távol...

 

Sokan nem hívják. - Gyere be hozzánk! -

nehezen mondja béna, konok szánk.

Köpenye titok, magába zárva

indul már tovább, s a világ árva.

Tusnády László Az örök emmauszi út című versét is olvashatjuk a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap most megjelent áprilisi számában, melynek középpontjában a Költészet Napja áll, így a megszokottnál is több verset közöl a lap.

Rónay László irodalomtörténész Forgácsok című jegyzetében ezúttal Márai Sándort idézi meg, aki szintén április 11-én született, mint József Attila, csak öt évvel korábban: „Érdemes-e írni? Hetvenedik évtizede végén számot vetett azzal is: érdemes-e még írnia, vagy a Harminc ezüstpénz befejezett kézirata lesz-e a végszava. Ebben a kétségektől átszőtt kérdésben ott sejlett a felismerés: a Biblia világirodalom felülmúlhatatlan alkotása (amikor ezt a regényét tervezte, az egészet végigolvasta), az Újszövetség Jézusa pedig a legcsodálatosabb ember.”

Az érmindszenti gesztenyefa címmel Lukáts János irodalmi utazásának élményét vetette papírra; Ady Endre szülőházánál tett látogatást családjával. „Az oldalfalon tábla, felül román, alatta magyar szöveg, kétnyelvű. A versidézet is kétnyelvű: »Mikor fogunk már összefogni? / Mikor mondunk már egy nagyot / Mi, elnyomottak, összetörtek, / Magyarok és nem magyarok?”« A táblát 1957-ben állították, amikor az »összefogás« helyett az »összefogdosás« ideje volt, és amikor a magyarok és nem-magyarok kapcsolata sem úgy alakult, ahogy azt a költő elképzelte.”

Németh István Péter tanulmányában Radnóti Miklós örökérvényű versét elemzi A Levél a hitveshez margójára címmel. „… számokból és műveletjelből áll az utolsó sor. Kétszer kettő mindig négy. Ez olyan bizonyosság, mint József Attila Eszmélet című versében a kocka-forma. (Aligha van nála a szemnek és a kéznek biztosabban fölismerhető mértani test.) Radnóti ismét nem hasonlatot használ, hogy olyan józan, mint amilyen biztos abban, hogy mennyi kétszer kettő, hanem metaforájával ismét meghökkenti az olvasót, s már-már az elmondhatóság határáig ér: »a 2x2 józansága hull rám«.”

Rónay György tájai című dolgozatában Vasvári Zoltán Rónay György költészetét, és életművét a balatoni tájjal, és Szárszóval összefüggésben taglalja.

Ha méltó

lennék

házam feldíszíteném

kitárnám

gyógyult lelkem

ablakát

hajlékomba jönne

a végtelen

olajághoz simulna

a füstszagú szél

szolgád lennék

csak egy szóval

mondd

Uram – Horkay István grafikus ezúttal versekkel is jelentkezik a Búvópatak legújabb számában (Kafarnaum, Na’conxipan, Vincent, Vincent II.).

A tulipánokra hó esik, az októberi napsütésben fürtösödik az orgona, januárban előmerészkedik, beleillatozik a tavaszias levegőbe a szegfű – és egész évben virul az ibolya! S közben egyre közelebb orcátlankodik hozzánk a háború. Valahogyan megzavarodott az életünk – összezavarodott a világ.” – írja Pestovics János az Élet – csakazértis című prózakölteményében.

Petrőczi Éva versét (Nakonxipánban tényleg hull a hó) egy Kormos István versszak ihlette a márciusi hóhullásban:

Ez Kormos Pistának való délelőtt,

zöld növények hajlonganak

a márciusi tél előtt,

és Budapesten mindenütt

hóbringák álldogálnak.”

[…]

Szirmai Péter A sivatagi róka című lírai szépségű novelláját is olvashatjuk a lapban.

Milovan Danojlić szerb költő 1982-ben papírra vetett esszéjében (Hetedik levél) - melyet Szilágyi Károly ültetett át magyarra – a diktatúra természetrajzáról ír: „A nagy elvek rendszerint csak kifogásul szolgálnak egyeseknek, hogy valami kézzelfogható előnyhöz jussanak. Erről számtalanszor meggyőződtünk valamennyien, s mindannyiszor megfogadtuk, hogy ezt a maszlagot többé nem vesszük be. Valóban, a legtöbb elszánt rebellis, mihelyt valami pozícióhoz vagy kiváltsághoz jut, lecsillapodik és megbékél. S eszébe sem jut többé harcba szállni fennkölt elveiért, amelyekre tegnap még oly ünnepélyesen hivatkozott.”

Hinni maga a létezés címmel Szíki Károly a 80 éves felvidéki költőt, Gál Sándort köszönti legújabb könyve kapcsán.

Ványai Fehér József az Olvasólámpa című rovatban a csabai-iratosi-almádi szerző munkásságát mutatja be (Négy kis könyv Sarusitól, Sarusiról), akinek legújabb versét is közli a lap Bucsu Szent László címmel:

Ki karjával-kardjával

Hitével, szeretetével

Orvosságos füvével

Ápol, óv, istápol, véd!

Hazát

Népet

Nemzetet

Emberséget-emberiséget

Szentegyházat

Szenthazát

Szent Magyarországot

Hogy takarodjék!...

a gonosz…

Mind, mind

el”

Lőrincz Sándor Udvardi Erzsébet kaposvári emlékkiállításáról számol be Rózsafüzér-titkok arany ragyogásban címmel. „Örömmel gondolok rá, hiszem létra lehetett égi és földi hatalmak között. tehetségét, művészetét a Teremtő szolgálatába állította, hogy így hirdesse az Örömhírt. Örök ragyogású képeivel még több fény költözött a templomokba, középületekbe, lakásokba. A most bemutatott szentolvasó titkok ragyogásával is folyamatosan üzen…”

A parabola szerkesztésű lapban egyéb érdekes irodalmi alkotások mellett többek között Tusnády László további két verse (Vágta a jégkristályos időben, Avicenna két báránya), Ádám Tamás költeményei (Vonszolod, Rétegek), Németh István Péter versei (A Kedves-lét közelében, Picinke dal), Debreczeny György verse (mindig csak), Petrovics János prózaverse (Mégiscsak szólni kéne), Elisabeth Bérczy Bernström és Bérczy József Friedrich Hölderlin műfordítása (Menon panasza Diotímáért), Kaiser László Wᴌadysᴌaw Beᴌza műfordítását (A lengyel gyermek katekizmusa) és Czipott György verse (Elfekvőünnep) is szerepel a lapban.

A Búvópatak áprilisi számának borítóján Horkay István József Attila című grafikája látható.

 

*

 

A Búvópatakot 2018-ban ismét keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

 

 

Share

Kiegészítő információk