A Búvópatak júniusi számának tartalmából


 

 

„Susog a nádas, táltosi szókat súgva regél

Régi a nádas, súgva búgja ősök üzenetét

Rűtik a táltos, rejtezik, réved, fáradozik

Hallja a forrás bő bugyogását, hangolódik

»Patakoknak csevegése, folyóknak zúgása

Oly éneket énekelnek, kinek nemcsen mássa«” – Valek Tünde Rűtik a táltos című verse is olvasható a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap júniusi számában, mely olyan alapértékeket közvetít irodalmi és művészeti alkotásokon keresztül, mint a kereszténység, magyarságunk, nemzeti múltunk, a magyar nyelv, a hazaszeretet és az anyaországon kívül élő nemzettestvéreinkkel való sorsközösség vállalása.

     Lukáts János Margit című lírai kisprózájában a keresztény szeretet példaképének tekintett Árpád-házi Szenthez fohászkodik. „Margit, segíts! Rajtam és rajtunk. Mindenkin külön és mindnyájunkon együtt, akik időnként rád gondolunk, és szólunk, vagy már nem is szólunk hozzád. Mert már annyiszor lebeszéltek arról, hogy hozzád forduljunk, már annyiszor arcul öntöttek minket is moslékos vödörrel, és szájunkba vágták a felmosórongyot, hogy lassan már lélekben sem képes a száját fölnyitni az ember. Túllép itt rajtad mindenki, földrajzi név lettél, valami makacs rom, amelynek nem nagyon kellene makacskodnia, mert könnyen elgyalulják a buldózerek, és játékkaszinót raknak a helyébe. Ott az az idétlen tábla… Ha a történész kikurkássza, hogy a sírod Pozsonyban maradt, téged innen kiebrudalnak, ha a történész kikurkássza, hogy elvitték és kicserélték a csontjaidat, téged innen kiebrudalnak, ha a történész kikurkássza, hogy zarándokok hurcolták magukkal csontjaidat, téged innen kiebrudalnak. A történész pedig azt kurkász ki, amit az érdeke kíván, és amire szerződést kap. Még csak nem is utasítást. És hétszáz év alatt mennyi történész volt, aki át akarta szabni a történetet, aki egy marokban tartotta az oldást és kötést, a kikurkászást és a kiebrudalást. Ők nem bízták a csodát a véletlenre. Bocsásd meg nekik. A te sírod hétszáz éves, Margit, hol Pozsonyban volt ez a sír, egy kolostor pincéjében, hol visszahurcolódott egy zörgő szekéren, hol szétszórták és eladták néhány csontodat, hogy árán a többit visszahozhassák ide. Mert itt a helye. Azért még te vagy? A csontjaidnak csak a fele maradt meg, vagy itt van az is, vagy szerte a világban, ki tudja mára pontosan? És az a hétszáz év! Nem fáradtál bele abba a sok… nem, Margit, te biztosan nem fáradsz bele. Pedig mennyi a hiábavaló kérés, a jó szándék is időnként milyen ostoba! Az akarat, még a »szent akarat« is, hogy lehull időnként a semmi, a hitványság előtt. Van, igaz, akit megsegítesz azzal a tiszta lánggal, amelyet átültetsz a magad mécseséből a hozzád fohászkodók mécsesébe…”

Petrozsényi Nagy Pál Királyi audiencia címmel egy igaz történetet mesél el tárcanovellájában édesapja 1940-ben írt elsárgult naplója alapján. „Azt mondják, a történelem megismétli önmagát. Lehet, az mindenesetre biztos, hogy az erdélyi dilemma sokak számára ma sem lezárt kérdés. Néha kimondták, gyakrabban nem, de a szívekben változatlanul ott bujkál: miért nem élhet a gyermek ősei országában?”

Botos Katalin A radnai Mária című életrajzi jegyzetében családjának a trianoni döntés következményeként átélt hányattatásairól ír. „Családunk Aradon élt. Édesanyám is ott született. Nagyapámék öten voltak testvérek, két lánytestvére vele élt, és nagyapámnak is hét gyereke volt. Mint mondta: az én vagyonom: a családom… Nyakas református volt az öreg. Katolikus lányt vett feleségül, de reverzálist nem adott. Így a fiúk reformátusok, a lányok katolikusok lettek. S nagyanyánk, az akkori szabályoknak megfelelően, nem járulhatott a szentségekhez… Hét gyereket azonban szegénységben, tisztességben felneveltek, hiszen nagyapának ott kellett hagynia az állását, mert Trianon után nem esküdött fel az új hatalomra…”

     Botos Katalin tanulmányában (Ady társadalomról, Istenről…) a Szilágy megyei Érdmindszenten született költő életművéből a társadalom bírálatait, valamint Istenes verseit emeli ki. „Vallási kötődése kálvinista neveltetéséből ered. Idővel azonban érzékeli a népi vallásosság Mária tiszteletének a szépségét is (A pócsi Mária). Havas krisztus kereszt az erdőn című versében azt mondja, nyakas kálvinistaként »unta a faragott képet, s dalolt, mikor keresztre nézett«. De eljön az életnek az a pillanata, amikor átérezte az Idő múlását, bölcsebb lett valamivel, s amit ifjan, az erdőben, a Krisztus-kereszt előtt elmulasztott, megemelte a kalapját mélyen…

     A Beregszászon született Lengyel János Könyvhétre megjelenő kötetéből közöl egy részletet a lap A visszhang címmel.

     Kárpátok alján az ember című jegyzetében Lengyel János érzékenyen reagál a legfrissebb kárpátaljai eseményekre is: „…’73 forró nyarán születtem, embernek egy embertelen létbe, egy ázsiai birodalom legnyugatibb csücskében, Európában. Akkor még azt gondoltam, állampolgár vagyok. Én is. Csakúgy, mint aki orosznak, ukránnak, kazahnak, grúznak született a Lenin szobrok árnyékában. Egyenlő kötelesség, egyenlő jog. Egység és testvériség. Gyermeki elmém naiv tévhitei. Már az óvodában pofonnal jutalmazták magyar szavam, akikre jóhiszeműen rábíztak szüleim. Az iskolában, tanárom (o)rosz magyarsággal ordította: utolsó csatlós, fasiszta nép tagja vagyok. Túléltem valós és lelki pofonokat, s bár azóta megértem a történéseket, továbbra is azt kérdem: miért?”

     A székelykeresztúri Szente B. Levente Amikor az ég felé nyújtogatják gyökereiket a fák címmel Dabi István műfordítóval beszélget, aki 103 nyelven ért és ír, ebből 23 nyelven beszél is. „Hiszem, hogy amikor az ember értékeli már a művészeteket – megértette a világot, közelebb került magához az emberséghez, még közelebb az embertársaihoz. Amikor ez az érzéshullám hatalmába kerít valakit a kora gyermekkorban, és a tudásszomj olyan vakmerő méreteket ölt, mely az anyanyelvet túlszárnyalja, kiterjed a szomszéd népek nyelvére, aztán hol a magasságokat, hol a mélységeket járja be, határok nélkül szárnyal akár egy ősi ének.  Dabi István a költő (1943, Budapest), a soknyelvűséggel bíró ember, munkásságában is olyan a világnak, mint a lélek ezer arca. Sokszínű, akár a teremtő kultúrák. Sokszínű, akár az idők hajnala óta a dallam, az önmagát író és korrigáló, múltidéző történelem, vagy az élet legendáriuma, mely egyetlen összefüggő hatalmas eposzban teljesedik ki, amelyre mindannyiunknak alapozni lehet.”

      A Búvópatak most megjelent száma közöl egy részletet Hazim Safikov Attila című színművéből, melyet Dabi István baskír kézirat alapján fordított magyarra.

     Vendégem Péntek Imre címmel a Fehérvár TV szerkesztője, Vakler Lajos által készített riport szöveges változatát ismerhetik meg az Olvasók.

     Lukáts János Híradás a Hűvösvölgyből címmel Aknay Tibor legújabb kötetét (Létirat) ajánlja az Olvasók figyelmébe az OLVASÓLÁMPA rovatban. „Aknay tündöklő hajnalokon elindul az ő Hűvösvölgyéből, vöröslő alkonyokon tér meg ugyanebbe az otthont nyújtó fészekbe. Hűvösvölgy a biztonságot jelenti, a hazatérést, a hazát. És hogy közben mit lát a várost, »az utcát« járván? A mindenét vesztett hajléktalant, aki a világ és a társadalom szuterénjébe süllyedt, és látja a szárnyas angyalt, akinek egészen emberi arca van, amint a buszra száll, egyikük fogyasztja a hitet és a bizalmat, a másik újraéleszti a reményt.”

     Jahoda Sándor Szükségtelen feltámasztás című recenziójában Kenyeres Zoltán irodalomtörténész könyvét mutatja be, melyet Ady Endréről írt.

     Alföldy Jenő irodalomtörténész Tamási Orosz János új verseskötetét (Áthatol a Van) elemzi Egy töret kaja megszentelése címmel, amely – kritikusa szerint -: „… bizonyos áttörést hozhat költősorsában: az imádságos hangvétel, az érzelmi következetesség karakteres költőnek mutatja, s moralizmusának hitelességét erősebb alapra helyezi régebbi, panaszos hangú verseinél.”

      „A keszthelyi ligettől alkonyat

       kanyargott feléd velem a vonat

       minap, s ma este sem hallok mást,

       mint azt az együgyű kattogást,

       ahogy a kilátó alatt partra vont stégek

       és túlonnan kékellő fonyódi kúpok felett

       akárha messzi fárosz-ritmusra képed

       föl-fölvillan még nekem, majd lassan ellebeg.

      Szinte sóhajtott minden barlang-üreg.

      Láttam a györöki mólót nélküled.

      A le nem aratott nád zizegve

      metronom-monoton hullámolt egyre,

     s belependült a böjti szelekbe

     a lesencei bádog-feszület.” – írja A Nélküled-utakból című szonettkoszorújának első részében Németh István Péter, Egy életen át írt költemény című tanulmányában pedig a Finálé – HAIR című vers elemzésével emlékezik a költőbarátra. Vasadi Péterben – Rónay László szerint – először az ragadta meg az embert, hogy Vasadinak »már-már konok eltökéltsége volt, amelyről aztán bebizonyosodott, hogy valójában erkölcsi következetesség, hűség…« Visszagondolok Vasadi Péter alakjára, szeretnék éppen ez értelemben vett konok vonásairól egy ceruzarajzot készíteni. Hogyan ragaszkodott egész pályája során a katonaiskolás korában átélt élményeihez, amikkel a világot vette birtokba, hogyan maradt hű a költőeszményéhez, Berzsenyi Dánielhez. Utóbbi bazalt-nehéz poézisét egy könnyedebbnek tetsző dalból is kihallotta, ha az ott volt. 

     Kerék Imrének a Jean-Luc Moreau versére írt parafrázisával (Elégia) Belső-Somogyba érkezünk:

     „Rejtelmes Rinyapart, színjátszó türkiz égbolt,.          

      zöldkorom hívogat, ami tündéri szép volt,

      hol első versemet körmöltem egykoron,

      felvillanó halad fürdött szittyósodon.

      […]

     Csontos Márta aforizmáin és egyéb érdekes írásokon kívül Kerék Imre másik három verse (Lakodalmasok), Simek Valéria versei (Távolsággal, Virágfürtjei), Czipott György verse (Központozás) és Balajthy Ferenc versei (Világvégi várunk, Mással meg nem eshet) is olvashatók a júniusi Búvópatakban.

A címlapon Horkay István grafikája és a hátsó borítón Ország László elektrográfiája egyaránt a trianoni tragédiára hívja fel a figyelmünket.

 

*

 

A Búvópatakot 2019-ben is keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

Kiegészítő információk