A Búvópatak májusi számának tartalmából


 

 

A Rákosi-kor börtöneit megjárt alkotók, az irodalomtörténeti fogalommá lett »füveskertiek« között Kárpáti Kamil pályája az egyik legtanulságosabb. Életművében a nemzeti szabadság ügye kapcsolódik a diktatúrák elleni küzdelemmel. A kiszolgáltatottság és a szabadság, a hazugság és az igazság örök küzdelme, miközben nemzeti ügy, ugyanakkor az európai kultúra kulcskérdése is. Hamis tehát az az alternatíva, hogy a nemzettudat idegen az európaiságtól. Pont fordítva: a nemzetek irodalmában testet öltött történelmi önismeret alapozza meg az európai irodalom jövőjét, amely aligha mondhat le a humanizmus szabadsághitéről.” – Baán Tibornak a Kárpáti Kamil eszményei című írásával köszönti a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap a 87. éves költőt.

A lap májusi száma Kárpáti Kamil két verse (Menthetetlenül, Álom a kenyérszelő késről) mellett részletet közöl A menyasszony vetkőztetése című regényéből is: „De sürgős volt, hogy félretegyenek az útból, csóválta a fejét Harlenoah, s bár átlátott a szitán, valahol még hízelgett is neki élve eltemettetése: a költő halála hát fiatalon a legszebb?! Még kitüntetésnek is fölfoghatja. Csak ahogy növekvő gyorsasággal elhúztak vele az évtizedek, s lába előtt a fűben egyre kiterjedtebb sófoltok éktelenkedtek (s egyre nagyobb hajkupacok a fürdőkád zománchajlatán fennakadva, fejmosás után), s a kinti, szinte pillanatok alatt hierarchiába lépcsőződő magyar irodalom Harlenoáhval kapcsolatban a két lehetségesnek tűnő magatartás közül egyiket se választotta, csak ekkor eszmélt rá, hogy milyen elképesztően hosszú ideig ámította magát. Mert odakint nem karolták föl sem az eltűnt legendáját (a markukban szorongatott örökséggel: ifjúkori vagy legalábbis börtönkori költészetével) ahogy dukál, a kalendáriumi megemlékezésekkel, a kegyelet gyertyájával apránként füstölgetve Michelangelo Utolsó ítéletének fenséges aranybarnájává a fiatalon kioltott életű költő és ellenálló, a »váci Harlenoah« kissé eszményített arcmását; de nem kellett nekik legenda helyett a tények nyilvántartása sem, az otthon maradt Harlenoah. Vajon miért nem?”

Rónay László irodalomtörténész Móra Ferenc hóhérszerepben című karcolatában a népszerű író alakját kelti életre. „Befejeződött a fényképezés. Móra gondolataiba mélyedt. Sok dolog vár még rá. Meg kell írnia cikkét, amelyet minden héten hajszálpontosan ugyanabban az időben elküldött, bár mostanában mintha kisebb lelkesedéssel fogadnák, mint hajdanán. Ki kellene néznie a régészeti feltárásra, mi ott az újság. El kellene olvasnia egy tanulmányt a legújabb fizikai felfedezésekről. A természettudományok mindig is érdekelték. Válaszolnia kellene kis olvasói sürgető leveleire. Egyik azt kérdezi, ír-e még olyan verses művet, amilyen Az aranyszőrű bárány volt, többen a Rab ember fiai folytatását sürgetik, mások a Kincskereső kisködmönhöz hasonló regényt várnának tőle, s Olaszországból meg Angliából is érdeklődnek, van-e az Ének a búzamezőkrőlhöz hasonló regénye, mert, hogy ennek ott is őszinte sikere volt.”

Németh István Nizsder romvárának bús düledékein címmel Krúdy Gyula A podolini kísértet című regényének margóira írja följegyzéseit. „A kis Krúdy Gyula mindössze egyetlen tanévet diákoskodott Podolinban, ahová nagymamája kísérte el, s útipoggyászukba tette az Ezeregyéjszaka meséit, Szindbád történeteit, nem sejtve, hogy ezzel kis unokája számára életre szóló olvasmányélményt és majdan írói alteregót is ajándékoz.”

A 2000-ben elhunyt, kétszeres Kossuth-díjas zeneszerzőről készített egykori portréfilm legszebb pillanatait idézi fel Czigány György Emlékinterjú címmel. Farkas Ferenc Balatonlellén egyebek mellett ezeket mondta a kamerák előtt: „Fények a vízen… Ez a Debussy-darab jut itt az ember eszébe. De ha már mondom, fakadjon belőle a zeneszerzőnek szánt kérdés: mire való a cím? Századunkban nincs-e valami (talán már szégyellnivaló) irodalmi kötődés a zenékben, amelyek ilyenféle címekkel sejtetnek zenén kívüli hangulatot, programot.”

Lukáts János Krokodil a Balatonban című novellájában a tőle megszokott humorral és életigenléssel ír arról, hogy egy vándorcirkusz porondmestere hogyan „használja ki” a Balatonnál nyaraló közönség naivitását, hogyan tréfálja meg őket.

Németh István (Tapolcai hármas tükör), Fazekas István (Tihanyi szökdelő), Ruskó Veronika (Kék), Ványai Fehér József (S felmagzik) versei mellett Tusnády László három versét (Időtlenül, Tiszta jelek, Nézzük tovább…) is közli a lap:

Nézzük tovább azt a filmet,

melyet egykor nézni kezdtünk!

Őrizzük a régi kincset!

komor nem lesz sose estünk.”

[…]

Az ítélő Balatontól a Szélcsendig címmel Vasvári Zoltán tanulmányának első részével ismerkedhetnek meg az olvasók, melyben a magyar hangosfilm történetének félszáz olyan alkotását tekinti át, amelyekben nagy tavunk megjelenik.

Szirmai Péter fikciós novellájában a két, egymás távol élő remekíró, Borges és Kafka találkozását örökíti meg.

Sz. Tóth Gyula az Olvasólámpa című rovatban Janus Desertus Mesék a Nagymedvéről című kötetét ajánlja az olvasók figyelmébe. A recenzor Medvemese tigrincseknek és ősz sutáknak című könyvismertetőjében külön kiemeli a fordító, Pusztay János munkáját, aki igazi alkotótársként hozzátesz a műalkotáshoz, a sziporkázó poénok, nyelvi lelemények, szellemes nyelvi játékok magyarra fordításával. „Medvés mesék, de nem mesés medvékkel. […] De hol az ember? Medveálarcba bújva ördögködik, demokráciát játszik. (Hol tanulta?) De az erősebb medve van felül. A tigrisek ellen szövetkezik, az őzsuták félve menekülnek. Ehhez megteremti a feltételeket, a hatalomhoz kidolgozza a medvenyelvet, medveszótár szabályozza, mit mondhatsz, mi a veszélyes. Folyik a medvegyelés, aki nem lép egyszerre, nem kap mézet estére. Medvegyletek alakulnak, medvegyuniók jönnek létre, megy a területrendezés (értsd: tisztogatás). Fitog az erő, néha pang a pity…”

Nyelvvédő rovatában Sarusi Mihály A centrum a semmiben címmel most is a mindennapi szóhasználatunkat elárasztó idegen (elsősorban ’ánglus’) szavak miatt méltatlankodik.

Toldi Éva Harci terület lettünk című írásában számol be arról a rendezvényről, melyet a közelmúltban, Veszprémben Az európai identitás ma címmel tartottak Navracsics Tibor uniós biztos és dr. Márfi Gyula veszprémi érsek közreműködésével.

Vízszín egével kéklett rám a május

s az égre vén fenyők írtak jelet

a gyanta csendben cseppent és magányos

őzek legelték a friss réteket”

[…] (Lukáts János: Május)

Pünkösdi jegykendő című novellájában Verzár Éva egy megmosolyogtató pünkösdvasárnapi történetet mesél el Székelyföldről az 1970-es évekből. „Már rajtuk illatozott a frissen mosott, vasalt, keményített, csipkés szélű alsószoknya és blúz, s épp a csíkosra szőtt felső szoknyát igazgatták egymáson, hogy aztán felvegyék a mellényt, s utoljára a rakott, csipkés köténykét illesszék a szoknya fölé. Mikorra készen lettek az öltözködéssel, befont copfjukat bal felől a vállukra kanyarították, s indultak vígan, kart karba öltve végig a falun, az alvégből a központban álló református templomba.”

A fentieken kívül egyéb, az olvasók érdeklődésére számot tartó írások olvashatók a lapban. A címoldalon Rátkay Endre Sir Parcival festményének részlete látható, a májusi számot egyebek mellett Gí, Ország László és Hegedűs János fotóival illusztráltuk.

 

*

 

A Búvópatak májustól az egész országban - Budapest több pontján és minden megyeszékhelyen - kapható az újságárusoknál!

Örömmel tájékoztatjuk Olvasóinkat arról is, hogy mostantól a Búvópatak 32 oldalon és nyolc színes oldallal jelenik meg!

A lap ára 560,- Ft.

Az éves előfizetési díja azonban nem változik, továbbra is 5000,- Ft postaköltséggel együtt. A befizetéshez kérésre csekket küldünk, átutalással a 10918001-00000012-93920004 számlaszámra kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet, hogy kinek és azt is, hogy milyen címre küldhetjük a lapot!

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich Pál u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656 – 06 30 449 94 92

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

 

 

Share

Kiegészítő információk