A Búvópatak októberi számának tartalmából

 


 

 

Ország László Ötvenhat arc című elektrográfiája a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap októberi számának borítóján jól szimbolizálja az egész lapszám szerkezetét és atmoszféráját. A most megjelent lapban döntő többségben vannak az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékező írások.

     „Hosszú idő telt el, amire nemzeti ünnep lehetett október 23-a Magyarországon. Erről az 1991. évi VIII. törvény rendelkezett. Ezzel lezárult az a 45 éves fordított világ, amelyben a szolgaság neve szabadság volt, a diktatúra a demokrácia nevet kapta, és ennek megfelelően ellenforradalomnak kellett nevezni azokat a napokat, amelyekben a magyar nép kifejezte egységes akaratát az idegen katonai megszállás és annak nyomán rákényszerített kommunista terroruralom felszámolására.” – írja Csapó Endre az Október 23. című dolgozatában.

     Balogh Elemér A mennyei fanyűvő című regényrészletében a hazalátogató Csomay Bálint egyetemista, a budapesti forradalmi események résztvevője belecsöppen a kisvárosban zajló tüntetésbe, ahol találkozik hajdani legendás tanárával, akinek alakját az író a mártírhalált halt Brusznyai Árpádról mintázta. „És elmesélték, hogy a munkások és a tervező művészek terjedelmes kosarakban hordták ki a gyár raktárából az összes porcelán-Lenint, porcelán-Sztálint és porcelán-Rákosit a gyárudvarra. Meg persze Marxot és Engelst is. Ezer és ezer műalkotásbálvány. És egyenként a falhoz vagdosták valamennyit. Amikor egy-egy mellszobor szétpaccsant, fölcsattant az ujjongó vastaps, és közben skandálták a vezérek nevét.”

     „Kovács Jánost a barátai Gatyásnak hívták, s hívják ma is. Egykori bő klott gatyája miatt. Vékony férfi nyolcvanon túl is. Fiatal focistaként száguldva a vasút pályáján… Szembetűnő lehetett. A szíve vitte, mint annyi társát, a nemzetőrök közé. A szabadság szeretete. Mint a fűzfői munkásgyerekeket is, akik közül Tripolisznál négyet lekaszabolt a ruszki november negyedikén.” -   Sarusi Mihály beszélgetetett a volt nemzetőrrel (Gatyás, a nemzetőr).

     Radnai István Ősz, október című elbeszélésében arról ír, hogy a történelmi események (világháború, forradalom) hogyan rendezik át egy család életét.

     Kiss Lajos István A jugoszláv című regényrészletben a börtönlétben átalakuló sajátos törvények és emberi viszonyok közepette már azt sem lehet tisztán látni, hogy ki áll a jó, és ki a rossz oldalon, ki a besúgó és ki a hős, ki a forradalmár és ki az áldozat. Tárgyalásáról visszajövet részvétlen rideg tekintetektől kísérten, fagyos csendben szedte a holmiját a jugoszláv, arcáról hatalmas cseppekben csurgott a veríték, furcsán, kényszeredetten vigyorgott, s a zárka ajtónál megállt. Körbenézett, a törülköző batyuval megdörgölte az arcát, lehet, hogy várt valamit, de senki nem búcsúztatta... - mogyorok', buta kis mogyorok', ti nem ertetek mi a politika – motyogta köszönés helyett kicsit zavartan.”

     Megfeszül a kötél, roppan a csigolya,

     tüdejébe fullad utolsó sikolya,

     végsőket vonaglik némán rángó teste…

     Fiatal volt szegény. Alig húszéveske. -  Varga Domokos Húszéveske című versének közlésével a forradalom áldozataira emlékezik a lap.

     Az OLVASÓLÁMPA rovatban Az idő metaforája címmel Alföldy Jenő írt recenziót Antal Barnabás verskötetéről. Benyomásom szerint saját, szűken vett nemzedékéből Antal Barnabás az ugyancsak képtelen módon, egészen ártatlanul börtönnel sújtott, néhány évvel ezelőtt meghalt Pék Pál legközelibb szellemi rokonának mondható. Ő is „csak” imádta elnyomott, de szabadságharcos nemzetét, amikor ez bűnnek számított; ő is „csak” formaművész volt a költészetben; és hívő, amennyire lelki maximalizmusából tellett. Antal nem az a zászlót felragadó és lengető, trombita hangjára nyeregbe pattanó típus, akit hamar észrevesznek a versolvasók, de neki is vannak erélyesen tiltakozó, a sokszor meggyalázott zászlót követő versei.”

     A kis nemzetek helyzetét elemzi a 20. század Európájában Josip Vidmar szlovén író Távlatok nélkül című írásában, melyet Szilágyi Károly fordított magyarra. „Az, hogy a világ politikai térképén „kicsik“ vagyunk, még nem jelenti feltétlenül, hogy szellemiekben is lemaradtunk. Eszünkben sincs megalomániás, világmegváltó szerepben tetszelegni, de nem akarunk, nem is tudnánk úgy élni és dolgozni, hogy ne higgyünk életünk és művünk fontosságában, jobban mondva potenciális fontosságában, abban, hogy egyenértékű és -rangú résztvevői vagyunk, vagy legalábbis lehetünk a nagy és jelentős vállalkozásnak, melynek célja valóságunk megismerése és megváltoztatása.“

      Szutrély Péter A Nagy Takarodó avagy a triumfeminátus intézményesítése című dolgozatávaleljutunk a mába, amelyben a jelenlegi német és európai uniós eseményeket elemzi. „De hiszen ez nem is triumfeminátus! Ez quadrifeminátus! Vagy talán egyszerűbben: quadriga. Nagyjából úgy, ahogy azt a Brandenburgi Kapun láthatjuk Berlinben. Nem, nincs ébresztő.”

      … és miután az irodalmi művek főhősei és szerzői által átéltünk forradalmi és háborús eseményeket, lelkesültséget és csalódást, megismerhettük a börtönélet és a szabadság pillanatait, bepillantást nyerhettünk a közelmúlt és a jelen politikai játszmáiba, nekünk, olvasóknak már nincs más dolgunk, mint gondolkozni, ahogy ezt Varga Domokos György A szellem nyomában című írásában a különböző kísérleteknek kitett okos varjú teszi. „Lássuk be, hogy itt már egy olyan magas szintű értelemmel, tudatos szellemi minőséggel állunk szemben, amely még egy közönséges embernek is dicséretére válna.”

    Amikor pedig már a gondolkodás sem segít, a magyar ember a legősibb fegyveréhez, a humorhoz nyúl, így tette ezt a kárpátaljai születésű Lengyel János a Félperces prózáiban. „A szlovák kormánynak sikerült bebizonyítania, hogy a magyar nyelv a legdrágább az egész világon. Egy magyar szóért akár 5000 eurót is elkérnek a nyelv-tőzsdén. A legtöbb pénzt a haza, a magyar, a Felvidék, a Nagy-Magyarország, a Pozsony, Nem, nem soha szavakért kérik el.”

     Balajthy Ferenc (Vére se csorog), Czipott György versei (Ha lehet…, Stigmák), Varga Domokos verse (Államérdek), Czeslaw Milosz verse Csordás Gábor fordításában (Magasabb érvek a fegyelem tárgyköréből) és Tönköl József versei (Ha majd kövéren esik a hó, Ahogy) is olvashatók az októberi Búvópatakban.

 

*

 

A Búvópatakot 2019-ben is keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

Kiegészítő információk