Albert Gábor: Csakazértis
(a balekság dícsérete)
Naponta ezt látjuk: dörzsölteknek áll a világ, a balek a csalók céltáblája.
És mégis!
Csakazértis!
Mert a balek becsapható ugyan, de a becsapható emberben elevenen él valami. A balek még hisz az emberi szóban, magában az emberben, még nincs megterhelve hitet romboló, hazug tapasztalatokkal. A balek bízik az emberben, és hisz magában. Az igazságban. A balek nem fél az élettől, s az eszmékért, elvekért, a közérdekért még a kinevetés kockázatát is vállalja.
A dörzsölt az élet nyomorékja, megcsonkított lelkű, elgyávult ember, aki gyávaságát is inkább elviseli, mint hogy kinevessék.
A balek maga a megtestesült bátorság.
A balek a jövő embere.
(hol érdemes élni?)
Ahol nincs miért meghalni, ott élni sem érdemes.
(kétség és remény)
A kétség a bizonyosság előszobája, ahogy a kétségbeesés a reményé.
csak a reményvesztés tőszomszédságában láthatunk tisztán.
(remény és vállalkozás)
Sose feledkezz meg Orániai Vilmos jelmondatáról:
„Remény nem szükséges a vállalkozáshoz, sem siker a reményhez.”
Részletek a Csakazértis című kötetből
