Szerzőink rövid életrajza

 

Szerkesztés alatt...

 

Alföldy Jenő – József Attila-díjas kritikus, irodalomtörténész. 1939. július 28-án született Budapesten. A középiskola elvégzése után a Magyar Távirati Iroda Fotóosztályára került tanulónak, 1960-ban fotós szakvizsgát tett. A fotólaboratóriumi munka mellett 1963-ban felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára magyar szakra.
1969-ben lediplomázott, még ugyanebben az évben az Élet és Irodalom munkatársa lett. Kétéves újságírói képzést követően, 1971-ben a versrovat vezetőjévé nevezték ki. 1979-től az Új Tükör vers- és prózarovat vezetője volt, majd 1986 és 1989 között a Magvető Kiadó főszerkesztőjeként dolgozott. 1989-ben visszatért az Élet és Irodalomhoz, amelynek 1991-ig munkatársa volt.
1989 és 1992 között külsősként a tévé havonta sugárzott verses műsorának (A hónap versei) szerkesztője is volt. 1991-ben a Nemzeti Tankönyvkiadó (2013-tól Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó) Társadalomtudományi Szerkesztőségének főszerkesztője lett. Csaknem három év alatt készült el irodalomkönyv-sorozata, amelyet 1996-ban adtak ki először. 2001-ben nyugdíjba vonult, azt követően 2009-ig a Tankönyvkiadó függetlenített tankönyvírója és lapszerkesztője volt.
Alföldy Jenő kritikusi, műelemzői, irodalomtörténészi munkássága szinte teljes egészében az 1945 utáni magyar líra alkotóihoz kapcsolódik. Monográfiát írt Kálnoky Lászlóról (1977 és 1988), Benjámin Lászlóról (1986), Csanádi Imréről (1998 és 2009), elemzéseket és tanulmányokat tett közzé Illyés Gyuláról (2003) és József Attiláról (2005). Műelemzéseiből, kritikáiból, rövid pályaképekből több kötetet is összeállított: Élménybeszámoló (1983); Visszhang (1987); Rend a homályban (1989); "Egy szenvedély margójára" (2005); Templomépítők (2006). 1992-ben jelent meg először az irodalom tanulásának és tanításának fontos segédeszköze, az Irodalmi fogalomtár című munkája, amely ábécérendbe foglalja, megmagyarázza és szemlélteti azokat az irodalomtörténeti, műfajelméleti, poétikai, stilisztikai és prozódiai szakkifejezéseket, amelyek az általános iskola felső tagozatosai és a középiskolások irodalmi tanulmányaiban előfordulnak. 1993-ban megjelent Koppintások című könyvében az irodalmi paródia terepére kalandozott, és nevéhez fűződik több Szép versek antológia szerkesztése is. A 11-14 éves korosztálynak írt tankönyveit széles körben használják a magyar nyelvterület iskoláiban.
Munkásságáért 1984-ben József Attila díjat kapott, 2007-ben elnyerte a Tankönyvesek Országos Szövetsége által adományozott érdemes tankönyvíró címet. Ahogy egy méltatója írta róla: "Cikkeit, tanulmányait etikai és esztétikai komolyság, szeretetteljes kíváncsiság és minden értékre nyitott racionalizmus jellemzi."

Baán Tibor (1946 -) költő, kritikus, esszéista.  Eddig 15 könyve jelent meg, ebből 11 verskötet, 4 pedig egyéb tematikájú (kritikákat, esszéket, tanulmányokat, illetve személyes feljegyzéseket) tartalmazó kötet. Legutóbbi kötetei: Szerepválaszok (Esszék és tanulmányok), Visszajátszás. Főbb díjai: Szerepválaszok című tanulmánykötete 2005-ben Év Könyve-díjban részesült. Munkásságát 2011-ben Papp Árpád Búvópatak-díjjal ismerték el.

Bakay Kornél (Kalocsa, 1940. május 27. –) régész, tanár, múzeumigazgató. Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte, ahol többek közt László Gyula régészprofesszor tanítványa volt. Okleveles régészet-tanár diplomáját 1963-ban szerezte. Munkáiban és kutatásai során főként a magyar őstörténettel, a magyar államalapítás korával, az eurázsiai népvándorláskorral és az európai középkor kutatásával foglalkozik. Írásaiban, előadásaiban élesen bírálja a finnugorisztikát. 1963-tól 1965-ig a Magyar Tudományos Akadémia elnöki ösztöndíjasa, majd 1972-ig az MTA Régészeti Intézetének tudományos munkatársa és a régészeti topográfia részleg vezetője volt. 1977-ben lett a Kőszegi Városi Múzeum igazgatója. 198081-ben a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán, majd az Egri Tanárképző Budapesti Tagozatán tanított, mint óraadó tanár. 1994-ben és 2002-ben a MIÉP országgyűlési képviselőjelöltje volt. 1996 őszétől a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetem Magyar Történelmi Tanszékén tanszékvezető tanár lett. Az intézmény doktori tanácsa 2000 májusában díszdoktorrá választotta. 2000 őszén egy Közép-Ázsiai Kutató ösztöndíj segítségével Kazahsztánban vett részt ásatásokon, 2001-ben tanulmányutat tett Örményországban. 2008 őszétől a Szent Korona Szabadegyetem őstörténet-történelem tanszék tanszékvezető tanára. Legutóbbi művei: Somogyvár, Szent László király somogyi apátsága Bp., 2008.; Hogyan lettünk finnugorok? Bp., 2010.; Somogyvár, Szent Egyed-monostor. Bp., 2011. 2013-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült.

Bakonyi István (1952, Székesfehérvár – ) Székesfehérváron élő irodalomtörténész, kritikus.  Eddig 26 kötete jelent meg, többek között Tamás Menyhértől, Bella Istvánról, Takács Imréről, Petrőczi Éváról, Serfőző Simonról szóló kismonográfiái. Legutóbbi kötete: Irodalom az új évezredben (Felsőmagyarország Kiadó, 2014) 2015-ben József Attila-díjat kapott és Bodajk város díszpolgára lett.

Bárdos Bódi László / 2005-ig Bódi László (1963, Zubogy) társadalomkutató, költő, író,fotó-  és  multimédia  művész.  1983-tól  a  debreceni  Kossuth  Lajos  Tudományegyetemenelőször  matematikát  és  fizikát  tanult,  majd  1991-ben  magyar  nyelv  és  irodalom  szakosközépiskolai tanári és etnográfus – muzeológus diplomát szerzett. 1992-ben alapító tagja aMiskolci  Egyetem  Kulturális  és  Vizuális  Antropológiai  Tanszékének,  melynek  2005-igfőállású  oktatója,  ügyvivői  szakértője.  Óraadó  tanárként  és  meghívott  előadóként  többegyetemen és főiskolán tanított (33 tantárgy). A  Ceausescu-rezsim  bukása  előtt  álnéven  az  erdélyi  falurombolásokról  éstemetőpusztításokról közvetít,  majd a forradalom alatt  Romániában karitatív tevékenységetfolytat.  Számos  antropológiai  film  rendezője  és  operatőre.  A Bevezetés  a  magyarországicigányság kultúrájába című multimédiális CD (1996) társalkotója és szakértője (in: Sulinet). 2001-ben  Észak-Normandiában  (Fécamp)  fotóművészként  a  NKA  támogatásával  afranciaországi  MAGYart seniora.  Fotográfiai  alkotásainak  egy  része  a  Néprajzi  Múzeumarchívumában található.Jelenleg  a  Putnoki  Városi  Könyvtár  vezetője.  Tudományos  publikációi,  szépirodalmiszociográfiái, versei, fotográfiái és elektrográfiái tanulmánygyűjteményekben, antológiákban,folyóiratokban, multimédiális CD-én jelentek meg. Fotóművészeti alkotásai Európa csaknemvalamennyi országában bemutatásra kerültek.

Bencze Mihály (Négyfalu (Csernátfalu), 1954. november 20.) matematikus, tanár, költő. Matematikai munkássága mellett a csángó művészet kutatója, népszerűsítője. 2010-ben doktorált a krajovai egyetemen. Tanulmányait a csernátfalusi 3-as számú iskolában kezdte (1961–1968), majd hosszúfalusi Elméleti Líceumban folytatta, ahol 1973-ban leérettségizett. Egyetemi tanulmányait a kolozsváriBabes–Bolyai Tudományegyetem matematika karán folytatta, ahol Maurer Gyula témavezetése mellett 1978-ban sikeres államvizsgát tett. Legutóbbi irodalmi művei: 2004.; Tóthpál Dániel élete és irodalmi munkássága, Fulgur Kiadó, Brassó, 2006.

Benke László 1943. április 28-án született a Somogy megyei Újvárfalván. Segédmunkás lett előbb az angyalföldi Kapagyárban, majd 1962-től köszörűs a Csepeli Szerszámgépgyárban. Munkatársaitól, barátaitól a gyárban és az Olvasó Munkás Klubban több jót és fontosat tanult – különösen Tamási Lajostól – mint az általános iskolában, a főiskolán meg az újságíró-iskolában. Több üzemi lapnál dolgozott, az újságírást a kilencvenes évek elején hagyta abba az Új Magyarországnál, majd a Ringnél. Első kötete, a Csordítok nyírvizet 35 éves korában jelent meg. Mondanivalóival a cenzoroknak előbb 1970-ben a Pinceszínházban, azután egy napig a Gyorskocsi utcában, majd az Alföld folyóirat 1983-as irodalmi tanácskozásán és 1985-ben a Szépirodalmi Könyvkiadónál akadt dolguk. A nyolcvanas években részt vett ellenzéki mozgalmakban, meghívottként ott volt Lakitelek híres sátorában, pártolókat gyűjtött a Bethlen Gábor Alapítvány részére, emiatt a hatalom besúgókat küldött rá. Részt vett az MDF-mozgalom szervezésében Pestszentlőrincen és Csepelen, sokszor tüntetett a rendszer ellen, ott volt a Hősök terén 1989. június 16-án. Tamási Lajos: Hazatérése és Móricz Zsigmond Hét krajcárja indította útjára a Hét Krajcár Könyvkiadót, melynek igazgatója. Legutóbbi verseskötetei:Veszteség, 2005; Az Élet szerelme, 2011; Hová lett aranytrombitád?, 2013. Prózái: Előttem kiterítve, 1991; Gyalogos riportok, 1995; Sértők és sérültek, 2000; Szélvízvölgye, 2001; És hirtelen leszáll az este, 2003, Otthonkereső, 2008. Csordítok nyírvizet című kötetét a legjobb elsőkötetesek díjával tüntették ki 1978-ban. 2003-ban megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét.

Bertha Zoltán (Szentes, 1955. június 4. - ) irodalomtörténész, könyvtáros, egyetemi tanár, kritikus. Sárospatakon érettségizett. 1973-1978 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-angol szakos hallgatója volt. 1982-ben bölcsészdoktori címet szerzett. 1994-ben PhD fokozatot kapott. 2008-ban habitált a Debreceni Egyetemen. 1978-1986 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Irodalomtörténeti Intézetének könyvtárosa, 1986-1990 között tudományos munkatársa volt. 1982-1987 között az Alföld Stúdió egyik vezetője, 1983-1986 között a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsa, 1984-1988 között a József Attila Kör vezetőségi tagja volt. 1988-1989 között a Dolog és Szellem szerkesztőjeként dolgozott. 1990-1993 között a Holnap munkatársa volt. 1991-1993 között az Alföld szerkesztőjeként dolgozott. 1993-1995 között a Magyar Élet munkatársa volt. 1994 óta a Károli Gáspár Református Egyetem Modern Magyar Irodalmi tanszékén oktat. 2001-2004 között a Nemzeti Kulturális Alapprogram Szépirodalmi Szakmai Kollégiumának tagja volt. 2002 óta a Magyar Írószövetség választmányi tagja. Kutatási területe a 20. századi, benne a határon túli, főként erdélyi magyar irodalom. Legutóbbi művei: Erdélyiség és modernség (tanulmányok, 2006); Fekete-piros versek költője - Kányádi Sándor (2007); Sorsmetszetek (Tanulmányok, esszék, kritikák; 2012); Erdély felé (2013). Néhány a díjaiból: Kölcsey-díj (1996); Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj (2002); Tamási Áron-díj (2003); József Attila-díj (2004).

Bérczy József (Tiszaföldvár,  1940. február 8. - ) az általános, valamint a fertőző és tropikus betegségek szakorvosa, költő. Az 1956-os forradalom tisztító vihara Budapesten éri, mint középiskolást. Úgy érzi, menekülnie kell. 1958-ban Ausztriában, Innsbruck mellett érettségizik le, majd Norvégiában Oslo és Bergen városaiban az orvosi karon egyetemet végez. Sors- és életmeghatározó találkozás  Oslóban; 1963. december 29-én este megismerkedik a svéd Elisabeth Bernström Borostyánárral. Három gyermekük születik, két lány, egy fiú. A nyolcvanas évek elején Afrikában, a Kalahári sivatagban, Botswaná-nak Ngamiland nevű tartományában tevékenykedik orvosként.  1987-től magánpraxisban gyógyít Svedala községben, Svédországban. Az anyanyelvhez való ragaszkodás életeleme, felesége is megtanul magyarul, gyermekeik  pedig gimnáziumi szintű magyar nyelvtudásra tesznek szert. Egy baleset  2009. november 29-én megváltoztatja életüket. Borostyánár lebénul, a 7. nyakcsigolyától lefelé, elektromos kerekesszékbe kerül. Első verse a müncheni Nemzetőrben jelent meg 1957-ben, melynek első két sora: “Fogadtok-e szívesen, ha egyszer visszatérek?...” Balatonfüreden 2013-ban a Tempevölgy sorozatban jelent meg a Gotlandi nyár című kötete.

Cs. Varga István (Kapuvár, 1946. febr. 11.) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, az ELTE BTK tanára. A győri Bencés Gimnáziumban érettségizett, 1970-ben a debreceni egyetemen szerzett magyar-orosz szakos diplomát. Három éven át tanított az edelényi gimnáziumban, öt éven át az egri Tanárképző Főiskolán. 1978-tól 1984-ig a debreceni egyetem orosz irodalmi tanszékének oktatója. 1984-től tanított az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának Irodalomtudományi Tanszékén, 2006-tól az ELTE BTK Kultúra- és Irodalomtudományi Intézetének irodalomtörténész professzora.
1973-tól családjával együtt Egerben lakik. 1974-ben egyetemi doktori címet, 1984-ben kandidátusi, 1995-ben pedig PhD fokozatot szerzett. 1999-től habilitált professzor.
1978-tól 12 éven át a miskolci Napjaink, 1984-től 8 éven át a tatabányai Új Forrás, 1986-tól pedig a hatvani Délsziget, majd pedig az egri Új Hevesi Napló szerkesztésében működött közre. Jeszenyin- és Németh László-kutató. Az ars sacra, irodalmunk szakrális vonulatának kutatója. Ezt a szaktárgyat négy éven át tanította is az egri teológián. 1996-tól a Károli Gáspár Református Egyetemen négy szemeszteren át speciális kollégiumot vezetett Németh László életművéről. Számos hazai és nemzetközi konferencián vett részt előadóként és szervezőként.
A Magyar Írószövetség, a Magyar Katolikus Újságíró Szövetség, a Magyar Hungarológiai Társaság tagja, a Németh László Társaság alapító titkára, a Tokaji Írótábor, a Szláv Történeti és Filológiai Társaságnak tagja, az Oroszország Népei Történeti Sorozat, a Duna-part és az Új Hegyvidék c. folyóirat szerkesztőségének munkatársa. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Heves Megyei Tagozatának elnöke, a Kölcsey Társaság vezetőségi tagja. Szakmai konferenciák, kulturális rendezvények gyakori előadója.
Néhány önálló könyve: Jeszenyin világa, Európa Kiadó, 1986. Utak és távlatok, (Eger és a régió irodalmi múltjáról) Miskolc,1986. Tanújelek, Tanulmányok Németh Lászlóról. Magvető, 1987. Hevesi és borsodi tájhazában, (Eger és a régió kortárs irodalmáról) Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó 1997. Adósságtörlesztés, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2002. Rokonföldön. Szellemi utazás – Erdélyben és Csángóföldön. Xénia Kiadó, Bp., 2004.
A Csuvas irodalom népszerűsítéséért a Csuvas Írószövetség Vaszlej Mitta-díjban részesítette; az ELTE Pro Universita tekitüntetésben, Eger városa Pro Agria díjban részesítette (2006). Szülővárosa, Kapuvár 2009-ben díszpolgárrá avatta. Elnyerte a Heves Megyei Príma Díj közönségdíját (2009).

Ifjabb Béri Géza (1960. Budapest - ) a költő Béri Géza (1933-1979) idősebbik fia.
20 éves korában néhány vers és rövid dráma után úgy döntött, hogy egy családban ezen a néven elegendő lesz egy költő. Erősáramú középiskolai tanulmányokat követően a Széchenyi Könyvtárban, színházban, filmstúdióban dolgozott, majd 1985-től polonisztikát tanult ELTE Bölcsészettudományi Karán, a Varsói Egyetemen, és a krakkói Jagelló Egyetemen. 1991-ben végzett lengyel filológusként. Történelmi szakfordításai, publikációi jelentek meg folyóiratokban, lektorként közreműködött a Katolikus Egyház Lengyelországban c. összefoglaló munka hazai megjelentetésében. A rendszerváltás után reklámügynökségeknél, kiadóknál computergrafikával foglalkozott, majd az ezredfordulót követően a fővárosban töltött két év színházi munka után Győrbe költözött. Jelenleg vagongyári elektrikusként dolgozik a Rába Műveknél, közben novella- és regényfordítással foglalkozik. A januári felkelés utószülöttjeként és az 1918-ban újjászületett Lengyelország írófejedelmeként is emlegetett Stefan Żeromski életművének magyarországi megismertetésén dolgozik.

Bíró József 1951-ben született Budapesten, 1973 óta ír közlésre érdemes opusokat, 1975-től publikál rendszeresen: verseket. Egyéb megjelenések: vizuális – költészeti munkák, műfordítások, kisprózák, könyvismertetések, kritikák, grafikák, etc. 1982-től [meglehetős’ megszakítatlansággal] szerepel alkotásaival, úgy Magyarországon, mint világszerte: nemzetközi képzőművészeti tárlatokon, biennálékon, 1987-től rangos nemzetközi művészeti fesztiválokon, amely rendezvényeken előadásokat tart, továbbá environmenteket, installációkat készít, valamint bemutat performanceokat.

Bozók Ferenc (Gyöngyös, 1973. október 8. -) magyar költő és esszéista. Magyar-történelem szakos tanár, piarista szerzetes. Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán szerzett magyar-történelem szakos diplomát, majd a gyöngyöspatai önkormányzati általános iskolában osztályfőnök volt, valamint magyart és történelmet tanított. Jelenleg Budapesten, a Belvárosban él, a piarista tanítórend szerzetese. Önálló kötetei: Szélkutya (esszék és versek), a Z-füzetek sorozatban jelent meg. Második könyve a Tükörkrisztus (esszék), a Littera Nova Könyvkiadó jelentette meg a 2009-es Ünnepi Könyvhétre. Harmadik könyvének címe: Azúrtemető (versek és esszék) a Z-könyvek sorozatban jelent meg 2010-ben, a Költészet Napjára. Negyedik könyve a Rubinpirosat visz a nyárba (félszáz vers), melyet a Hét Krajcár Kiadó jelentetett meg a 2010-es Ünnepi Könyvhétre. Ötödik könyve a Szilveszteri gótika mely tíz esztendő verseiből és esszéiből válogat, a 2011. évi Ünnepi Könyvhétre jelent meg, a Porta Könyvkiadó gondozásában. A 2013-as Ünnepi Könyvhétre jelent meg a 26 kortárs magyar költővel készített interjúkat tartalmazó Kortársalgó című beszélgetőkönyv a Hét Krajcár Kiadó gondozásában.Tagja a Magyar Írók Egyesületének és a Fiatal Írók Szövetségének.

Csapó Endre (Répcelak, Vas vm, 1921. nov. 11. -) újságíró, szerkesztő. Felsőkereskedelmi iskolát végzett Budapesten. Könyvelő lett. Buda ostrománál szovjet fogságba esett. 1945 nyári szabadulása után iparművészként és vendéglősként dolgozott. 1948-ban elmenekült Magyarországról, 1949 végén kivándorolt Ausztráliába. Először fizikai munkából élt, majd 1954-től 1978-ig egy országos vállalatnál üzemtervező rajzoló és csoportvezető volt. 1964-ben részt vett az Ausztráliai Magyarság folyóirat megindításában, annak szerkesztője volt. 1978-tól a Magyar Élet című hetilap Sydney-i irodavezetője, 1984-től főszerkesztője. E lap hasábjain közírói tevékenységet folytat, több történelmi tanulmányt közölt. Díjak: Teleki Pál-érdemérem, Magyar Örökség Díj.

Csiba Zsolt 1961-ben született Budapesten. 1989-ben diplomázott az ELTE pszichológia szakán. 1983 óta foglalkozik színházzal, művészetpszichológiával és vesz részt művészeti csoportok munkáiban. Érdeklődési területe a valláspszichológia, misztika, jelképelemzés, a modernista és a szakrális látásmód hagyományainak tanulmányozása. Kötete: Átbújni az Origón. (Esszégyűjtemény, 2010), Tükörképek trónviszálya (A szakrális és a modernista hagyományról...; Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Pilisvörösvár, 2014.), Krisztus és Ménrót, Muravidék Kiadó. 2016;
Piliscsabán él.

Csorba Emánuel (Budapest, 1928, I. 28. - ) okl. építészmérnök, ny. tanszékvezető műegyetemi tanár, műszaki doktorátus, MTA kandidátus, UNESCO-szakértő, UNIDO konzulens, Dél-Kínai Műszaki Egyetem vendégprofesszora, Kínai Szeizmotechnikai Bizottság szakértője, Jeruzsálemi Szent Sir Rend Lovagja. Díja: Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt.

Czakó Gábor (Decs, 1942. szeptember 14. – ) író, publicista, képzőművész, a magyar katolikus újságíróképzés megszervezője. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (2007). 1961-1965 között a Janus Pannonius Tudományegyetem Jogtudományi Karának hallgatója volt. 1965-1972 között jogászként dolgozott, majd szépirodalmi műveket írt. Folyóiratokat szerkesztett, köztük Új Tükör (1978-1979) Mozgó Világ (1978-1983), Négy Évszak (1985-1986), Igen (1989-1990), Magyar Szemle(1992-1998). Regényeket és színdarabokat írt (Várkonyi Krónika, Luca néni föltámadása, Pigs avagy Disznójáték, Eufémia, Fehér ló (dráma), 77 magyar rémmese, 4 kötet, Adorján és Seborján, Megváltó, Angyalok, Aranykapu, Törökkő, regények; Emberkert, novellák, Van itthon elég krumpli? (drámák). Legutóbbi művei: Beljebb a magyar észjárásba, Juhász Zoltánnal (esszék, 2010); Aranykapu (történelmi regény novellákkal, 2011); Beavatás - Lépcső és szalmaszál (esszék, 2011). Néhány a díjaiból: József Attila-díj (1975); Arany János-díj (2000); Prima díj (2010); Kossuth-díj (2011).

Czigány György (Budapest, 1931. augusztus 12. ) Erkel Ferenc-díjas, Liszt Ferenc-díjas és József Attila-díjas magyar író, költő, újságíró, szerkesztő, zenei rendező, műsorvezető, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze. A Győri bencés gimnázium diákja volt. 1951-1956 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongoraművész tanári diplomát szerzett Kadosa Pál tanítványaként. 1931-1943 között Győrben élt. 1956-tól 20 évig a Magyar Rádió munkatársa, illetve zenei főosztályvezetője volt. 1956-ban és azután is rendszeresen orgonált a krisztinavárosi templomban. 1976-1996 között a Magyar Televízió munkatársa, 1990. januárja és áprilisa között az elnökség tagja, 1990-1992 között művészeti producere, 1993-1996 között a zenei műsorok stúdióvezetője volt. 1999-től az Írószövetség költői szakosztályának elnöke. Legutóbbi prózakötetei: Vándorévek (esszék, novellák, 2001); A Teremtő ministránsai (2003); Tizedek (2004) ; Képes Krónikás (2004). Legutóbbi verseskötetei: Az elsüllyedt katedrális (2008); Égi kémia (versek, tízmondatos karcolatok, 2008). Legismertebb rádióműsora: Ki nyer ma? Díjak, kitüntetések: Liszt Ferenc-díj (1970); Erkel Ferenc-díj (1971); SZOT-díj (1973); Érdemes művész (1988); Batthyány-Strattmann László-díj (1992); József Attila-díj (1996); Pro Literatura-díj (1997); Aranytoll (1999); Joseph Pulitzer-emlékdíj (életmű, 2000); Péterfi Vilmos-életműdíj (2002); A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2005); Prima Primissima díj (2006); Magyar Örökség díj (2009); Óbuda-Békásmegyer díszpolgára (2011); A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2011)

Czipott György Budapesten született 1951-ben. 1977. és 1991. között a Lapkiadó Vállalat munkatársa, a rendszerváltás után a heti Kis Újság tervezőszerkesztője, rovatvezetője, majd könyvkiadó, végül újfent kiadványszerkesztő, -tervező. A Szózat Irodalmi, Kulturális Folyóirat szerkesztője. Megjelent könyvei: Fohász teérted, Siklórepülés az éjben, Hispán anzX, Gróf Cserkay, Jobbantemperált láncfűrészzenekar, Kifordult húsú csillagok. Írásai irodalmi havilapokban, online periodikákban jelennek meg.

Döbrentei Kornél (Pestszentimre, 1946. november 3. –) magyar író, költő, újságíró. 1970-ben fejezte be a Gépjárműközlekedési Technikumot, majd a MÚOSZ Újságíró Iskolában folytatta tanulmányait (1974–1976). 1965–1966 között kocsikísérő, segédmunkás és raktáros volt. 1966-tól öt évig tengerész volt. 1967 óta jelennek meg művei. 1972–1989 között üzemi lapoknál volt újságíró. 1989–1990 között az Ötlet munkatársa volt. 1991-től a Hitel (folyóirat) rovatvezetője és irodalmi szerkesztője. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének választmányi alelnöke, valamint a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Legutóbbi művei: Mókuskerék a halhatatlansághoz (2005); Tartsd meg a sziklát (egybegyűjtött versek 1967–2007, 2008); Magyarországgal Istennek terve van (esszék, 2006). Néhány a díjaiból: József Attila-díj (1991); Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994); Balassi Bálint-emlékkard (1998); Alternatív Kossuth-díj (2004).

Frigyesy Ágnes újságíró. 1963. május 3-án Kecskeméten született. A Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolában és Gimnáziumban végezte tanulmányait, majd a kaposvári Tanítóképző Főiskolán szerzett diplomát 1984-ben. Hét év tanítás után az újságírói pályát választotta. Munka mellett magyar szakon szerezte meg második diplomáját a szegedi Tanárképző Főiskolán. A rendszerváltozásban, mint alapító MDF-es (1988) vett részt, ma FIDESZ-tag. Külső- és belső munkatársa volt a Kecskeméti Lapoknak, 1989-től az Új Magyarországnak, a Film, Színház Muzsikának, a Honismeretnek, a Magyarok Világszövetsége lapjainak a Világszövetségnek, a Magyarok Világlapjának és a Világlapnak. Megjelentek cikkei a Heti Nemzeti Újságban, a Münchenben megjelenő Nemzetőrben, majd az itthoni Magyar Nemzetőrben, valamint az ausztráliai Magyar Életben stb.

Gí (Lőkös Margit) (1951. Szekszárd) Kiállítás rendező, fotós. 2008 óta a Stádium Kiadó vezetője. Első fotókönyve 2002-ben Nyárdélutáni Hold Rómában – versek és Gí fotói Itáliáról jelent meg. 2005-ben a Pesterzsébeti képeskönyv, 2007-ben a Káprázat Velencében, majd 2010-ben a Római kút, 2012-ben Egy csepp Balaton, 2013-ban Utcák alatti utcák címmel fotóalbumai jelentek meg Kárpáti Kamil verseivel. „A fotózás számomra soha nem volt trükk, technika, sem divat, sokkal inkább közvetítő eszköz, melyen keresztül a költészet válik láthatóvá” (vall a fotózásról Gí). „…a festői látásmód mellett szemszögem sajátja: az újra és újra rácsodálkozás a természetre, mint magában is zseniális alkotóra és alkotására. A természet arra az alázatra figyelmeztet, mely nélkül vagy ellenében műalkotás nem születhet. (…) „ A valóságot fotózom, a valóságban van több síkja a történetnek. Az ember a főszereplője ezeknek a történeteknek, a metamorfózis vele esik meg, ő változik hol groteszk angyallá, hol szörnnyé…” – írja legutóbbi könyve előszavában.

Harangozó Imre (Gyula, 1965. szeptember 29. - ) magyar néprajzkutató, tanító, hittanár. Szent Mihály napján született, ahogy a régi újkígyósi anyakönyvekben olvashatjuk: „törzsökös magyar földész családban”. Felsőfokú tanulmányokat folytatott Debrecenben, Budapesten és Szegeden 1988-ban végezte el a debreceni Tanítóképző Főiskolát, majd 2001-ben a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karát. Gyermekkorától vonzódik a néprajz iránt. Gyűjtőútjai során bejárta az egész Kárpát-medencét különösen sok gyűjtőúton vett részt Erdélyben, Moldvában és a Bánátban. Kutató,- feltáró- és gyűjtőmunkájának java részét teszi ki az itt élő nemzettöredék megismerése, megismertetése. Legutóbbi könyve: Anyám, anyám, szép Szűz Márjám… Régi imádságok, ráolvasások a gyimesi és moldvai magyarok hagyományából (2012). Egyebek mellett Magyar Műveltség-díjban és 2013-banTéka-díjban részesült.

Kaiser László (Budapest, 1953. május 25. –) magyar költő, író, szerkesztő, dramaturg. Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végzett magyar–történelem szakon 1977-ben, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar szakon 1980-ban, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskolán dramaturg szakon 1983-ban. Dolgozott segédmunkásként, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban könyvtárosként, 1983–85-ig a Veszprémi Petőfi Színházban dramaturgként, 1985-től a Pannónia Filmstúdióban, későbbi nevén Videovox Stúdióban szinkronlektorként. 1995-től a Hungarovox Kiadó és Oktatási Stúdió vezetője, tanára. 1989–91 között a Szinkronika szerkesztője, 1999-től a PoLíSz irodalmi folyóirat kritikai rovatvezetője, később főszerkesztő-helyettese. 2000-től 2004-ig a Műemléklap, új nevén Örökségvédelem főszerkesztője. Több mint száz könyvet szerkesztett. Legutóbbi művei: Egyéniségek és filmművészet (Hét portré, 2010); Galambok és vérebek (versek, 2012). Egyebek mellett Petőfi Sándor-Sajtószabadság díjban és Nemzetközi Brianza-díjban részesült.

Kárpáti Kamil író, költő, esszéíró, szerkesztő. 1929. május 4-én született Pesterzsébeten. 1943-ban megjelenik első verse; 1947-48-ban a kaposvári Berzsenyi Társaság lapja, a Somogyi Kalász szerkesztője. l949-ben letartóztatják, elítélik fegyveres összeesküvés vádjával Kistarcsán, Recsken, Vácott, Márianosztrán tartják fogva. l956. október 28-án kiszabadul. A Szózat szerkesztője. 1957-től a Fiatal Írók Stúdiójának titkára, 1958-64 a Pódium Színház szerkesztő dramaturgja. 1964-ig, kegyelmi rehabilitációjáig csak külföldön jelenhettek meg versei. 1960-64-ig az Átlók Művészcsoport alapító tagja, 1976-tól az Írószövetség tagja, ahonnan 1996-ban kilép. 1988-92-ig a Stádium c. irodalmi, művészeti periodika főszerkesztője, majd a Stádium Kiadó vezetője. 1992-ben megalapítja a Gérecz Attila-díjat. 1995-ben a Füveskert c. antológia felelős szerkesztője. Díjai: Bölöni György-díj (1990), clevelandi József Attila-díj (1990), József Attila-díj (1992) Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Pesterzsébet díszpolgára, Magyarország Babérkoszorúja-díj (2012).

Kegyes Csaba (Szamosújvár, 1944. május 25. -) építészmérnök, építészeti szakíró. Szülővárosában érettségizett (1962), a kolozsvári Politechnikai Intézetben építészmérnöki oklevelet szerzett (1967). A Maros Megyei Tervező Intézet szerkezettervezője és szaklektorátusának vezetője. Puskás Sándor főépítésszel együtt a Szováta Szálló tervezéséért megkapta az Építész Szövetség I. díját (1974). 1983-ban doktorált.

Kelemen Lajos (Büssü, 1954–) író. A JPTE tanárképző karán szerzett diplomát. Egy ideig szerkesztője volt a Somogy folyóiratnak, továbbá az Új Balaton és a Magyar Napló folyóiratoknak. Egyik alapítója, valamint hosszú ideig főszerkesztője a Képírás internetes lapnak. Legutóbbi művei: Olvasó (Napkút, Budapest 2011); Föltett igaz (Napkút, Budapest 2011); Égni másért se (Rím Kiadó, Budapest 2012). Előkészületben: Árnyalatok igazsága; Szállsz te már, magad... - Tóth Erzsébet költészetéről. Díjak, elismerések: Móricz Zsigmond Ösztöndíj (1982) ; Hidas-díj (1983); MTA-Soros Ösztöndíj (1984); Podmaniczky-díj (1989); Radnóti-díj (1994).

Kellermayer Miklós 1939-ben született Budapesten. Tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen végezte 1959–1965 között. Egyetemi tanulmányai befejezése után a pécsi egyetem kötelékében maradt. 1974-ben az orvostudomány kandidátusa lett, 1988-ban doktorált. 1993-tól egyetemi tanár. Fő kutatási területe a fehérjék-ATP-K-víz kölcsönhatása az élő sejtben. Eddig 128 tudományos dolgozata jelent meg. Fő művei: Az élősejtről diákoknak (1989); Elmulasztott reformkor (1995); Magyarországot meg kell menteni (1999); És teljes elmédből (2000); Az első és második kopernikuszi fordulat (2005); Kiáltás (2006); Az Élet (2010). Fontosabb díjai: Akadémiai Díj, Kiváló Orvos (1991), Szent-Györgyi Albert-díj (1993), Pro Cultura Christiana-díj (2005), a Szent Sír Lovagrend lovagja. Prof. dr. Kellermayer Miklós nemcsak világhírű sejtkutató, hanem mély hitű keresztény is, aki különös felelősséget érez világunk, Földünk és benne az ember jövője, azaz az élet iránt. Saját kutatásaiból kiindulva jut el arra a felismerésre, hogy a tudomány számára az élet keletkezése mindörökre misztérium marad.

Kerék Imre A Somogy megyei Háromfán született 1942. június 29-én. Kisgyermekkorában félárvaságra jutott.Tanári diplomát szerzett a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-orosz-rajz szakán, ahová 1962–1966 között járt.1961–1962 között a Somogyi Néplapnál volt újságíró. 1966–1969 között Sávolyban, 1969–1974 között Fertőszéplakon tanított. 1974-től Sopronban tanít, valamint a Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola könyvtárosa.Első versei tizenéves korában jelentek meg. Több mint húsz kötetet publikált; műfordítóként Rilke, Trakl, Busta és Rubcov verseit ültette át magyarra.Több évtizede él Sopronban. Legutóbb megjelent kötetei:Virágvölgy (összegyűjtött versek, 2002), Virág, fa, madár (német költők versei, 2008), Dombos út (versek és versfordítások, 2009) Díjak, elismerések : Radnóti-díj (1989), Kormos István-díj (1995), Arany János-díj (1998), József Attila-díj (2003), "Háromfa Község Díszpolgára" (2003)

Kisslaki László 1946-ban Budapesten született. Gyermekkorát főként nagyapjánál, Somogyban töltötte. Pap vagy régész szeretett volna lenni. Érettségi után azonban tanulmányait artistaképző intézetben folytatta. Először hazai varietékban, lokálokban lépett fel, majd 1969-ben Hamburgba a Hansa színházból kiindulva kezdte a két évtizedes európai és közel-keleti csavargásait Béla bátyjával és Laskawy Attila nevű barátjával együtt, akikkel, mint „Trió Laki” léptek fel.  Később három éves kereskedelmi iskolát végzett Hanauban, és a reklám szakmában dolgozott. Jelenleg nyugdíjasként az íráson kívűl Steinbachban a St. Bonifatius templom Karitász szervezetében teszi a dolgát.  Írásai  - a teljesség igénye nélkül – főleg az alábbi lapokban jelennek meg: Búvópatak, Családi Kör (Újvidék), Evangélikus Élet, Hét Nap (Vajdaság), Napkút, NapSziget, Sikoly (Újvidék), Szabad Újság  (Galánta – Szlovákia), Vasárnap (Kolozsvár), Várad (Nagyvárad), Vigília.

Lacza Márta (Csepel, 1946. december 2. ) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő- és grafikusművész.1967-ben érettségizett a Képzőművészeti Gimnáziumban. 1970-1974 között a Képzőművészeti Főiskola festő szakos hallgatója volt, ahol Sarkantyú Simon tanította. 1974 óta tagja a Képzőművészeti Alapnak, majd 5 évvel később a Szövetség képgrafikus szakosztályának is tagja lett. 1975 óta kiállító művész. Ő készítette Lucy Maud Montgomery híres Anne-sorozatának Európa könyvkiadós borítóját és a benne található rajzokat mind a nyolc kötetben (Utolsó rész: 1998). Egyéni kiállításai: 1975-1976, 1978-1984, 1990 Budapest; 1979 Szolnok; 1982 Siófok; 1983 Hamburg. Díjai: Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj (1980-1983); Munkácsy Mihály-díj (1983).

Laskai János 1953-ban Győrben született, iskoláit is itt végezte. A hetvenes évek végétől publikál (vers, interjú). Az amatőr színjátszás területén is dolgozott (Arrabona Diákszínpad), írt színpadi zenét (Fösvény). Irodalmi Színpad Győr (rendező). Versei a következő folyóiratokban jelennek meg: Jelentkezünk (Szombathely), Kisalföld (Győr), Krónika (Győr), Arc (Győr), Búvópatak (Kaposvár). Újságírói munkái: Kisalföld (Győr), Arc (Győr), Krónika (Győr), Élet és Irodalom (Budapest). Az Élet és Irodalom 1996-os riportpályázatán harmadik helyezést ért el Legyünk újságírók című írásával. Antológiák: A legfényesebb csillag (Győr) – 1988; Tűzvirág (Győr) – 1998.

Lengyák András (Nagykanizsa, 1947. augusztus 6. - ) 1965-ben érettségizett a nagykanizsai Zsigmondy Vilmos Kőolajbányászati és Mély-fúróipari Technikumban. 1968-tól az OLAJTERV tervezője lett. Grafikai munkákat is végzett, ekkor ismerte meg a nyomdászat ágazatait, és elsajátította azok legfontosabb ismereteit. Foglalkozott fényképészettel is. Fotói jelentek meg többek között a Zalai Hírlapban, a Búvópatakban,a Turista, a Süni magazinban és egyéb kiadványokban. Számtalan kiadvány, könyv tipográfiája és kivitelezése dicséri munkáját. 2012-től a KanizsaHír portál fotósa, szerkesztője.

Lengyel János író, költő. 1973. június 20-án született a kárpátaljai Beregszászon. Az ELTE BTK történelem szakán szerzett diplomát 2011-ben, közben elvégezte az egyetem afrikanisztika kurzusát is. 1995-ben alapítója volt a kárpátaljai Szabó Dezső Magyar Szellemi Műhelynek, tagja egyebek mellett a Magyar Újságírók Közösségének, a Független Újságíró Szövetségnek, 2009 óta az Írószövetségnek. Állandó szerzője a Magyar Írószövetség Kárpátalja Írócsoportja Együtt című irodalmi folyóiratának és a Budapesten székelő Kárpátaljai Szövetség Kárpátaljai Hírmondó című negyedéves folyóiratának. A Beregszászon székelő Kárpátinfo és Beregi Hírlap nevű kárpátaljai hetilapok budapesti tudósítója vagyok. Számos lapban publikál. Legutóbbi könyvei: Halott ember karácsonya Interjúkötet. (Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2009); Mitracsek úr elfuserált életének hiteles története (Lengy)el-beszélések. (Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2012).

Lőrincz Sándor újságíró, író. 1965-ben született Kaposváron. A Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, s 1986-ban végzett a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán. 1989-ig népművelőként dolgozott, 1990-2000 között a Somogyi Hírlap újságírója, 1995-től rovatvezetője. 2001-től a Somogy Megyei Önkormányzati Hivatal főtanácsosa, 2008-tól a Humánszolgáltatási főosztály főosztályvezető-helyettese, 2012-től a Somogy Megyei Intézményfenntartó Központ vezető-főtanácsosa. Rendszeresen jelennek meg írásai az Új Ember című katolikus hetilapban, de a Somogy Televízió képernyőjén is fel-feltűnik egy-egy beszélgetős műsorban. A Spiritus egyházmegyei lap, valamint a Szent Imre Híradó főszerkesztője és számos somogyi kiadvány szerkesztője. Tagja a Somogyi Honismeret szerkesztőbizottságának, a Rippl-Rónai Ödön Alapítvány kuratóriumának, valamint a Kaposvári Püspökség kommunikációs bizottságának. Nős, felesége a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola magyartanára. Két gyermekük van, Attila (1987), Ákos (1992). Legutóbbi kötetei: Szeretni küldött, aki megteremtett -Beszélgetés Maczkó Mária énekművésszel (2012) Legyetek tehát irgalmasok -Beszélgetés dr. Fábry Kornél plébánossal (2012). Félúton - Beszélgetés Rátóti Zoltán színházigazgatóval 2013. Szalai Tamás operatőrrel közösen "Felém szalad Somogy", "Somogyország rejtekei", "Kincses Somogy", "Kaposvári képeslap" címmel készített filmet. Munkáját 2003-ban a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének sajtódíjával, 2009-ben Somogy Polgáraiért-díjjal ismerték el, 2012-ben Kaposvár Város Szolgálatáért kitüntetésben részesült.

Lukáts János (1943 - ) Az  ELTE Bölcsészkaron szerzett magyar-könyvtár diplomát, később a berlini Humbolt Egyetemen tanított. Eddig tíz könyve jelent meg, az elmúlt években két novelláskönyv, egy kisregénykötet, egy történelmi regény Rákóczi koráról és egy tanulmánykötet. Publikációi között novellák, kritikák, esszék, útirajzok szerepelnek. Írásai többnyire a Polisz, a Napút, a Lyukasóra, a Búvópatak, a Palócföld folyóiratban jelennek meg. Legutóbbi könyvei: Emberfa, Novellás könyv (Hungarovox Kiadó, 2009); A szigetember, Három kisregény (Hungarovox Kiadó, 2009).

Matyikó Sebestyén József költő, író etnográfus, múzeumvezető. Székesfehérváron született 1951. augusztus 17-én. Felsőfokú tanulmányait Kaposváron a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskolán, Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán és Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz szakán végezte. 1976-tól a siófoki kulturális központ helytörténész könyvtárosa, majd 1987-től 2007–ig a Kálmán Imre Múzeum igazgatója, majd vezetője. Diákkora óta foglalkozik szépirodalommal. Főleg verseket ír, de számos karcolata, tanulmánya, esszéje is megjelent országos és dunántúli lapokban. Versei rendszeresen megjelennek az ország számos folyóiratában, többek között a Jelenkorban, a Mozgó Világban, a Forrásban, a Napjainkban, az Alföldben, a Confessioban, a Políszban, a Búvópatakban, a Hitelben, a Hazánkban, az Új Horizontban… Első kötete 1995-ben jelent meg a debreceni Ethnica Kiadó gondozásában Nádasok zsoltára címen Varga Imre 13 tusrajzával illusztrálva. Legújabb kötete: Takarónk a csillagos ég (Hungarovox, 2013). Munkásságát 1988-ban Ortutay Gyula Emlékéremmel, 1990-ben Szántódpusztáért Emlékéremmel 1994-ben Somogy Megye Közművelődési Díjával ismerték el. 1998-ban kitüntették az Országos Honismereti Szövetség Emlékplakettjével. 2000-ben Siófokért emlékéremmel tüntették ki. 2008–ban Balatonfüred város Közalapítvány első kulturális nagykövete lett, 2011-ben Papp Árpád Búvópatak-díjat kapott.

Németh István Péter (Tapolca, 1960. - ) magyar nyelv és irodalom szakos előadó, könyvtáros, irodalomtörténész és költő. Egyetemi diplomáját pedig az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte magyar-könyvtár szakon Eötvös Collegistaként. A Debreceni Agrártudományi Egyetem hallgatója is volt, másoddiplomáját humán-menedzser szakon szerezte. Az 1990-es évek első felében a Megyei Pedagógiai Intézet Megyei Pedagógiai Körkép című folyóiratánál tagja a szerkesztőbizottságnak. Részt vett a Balaton Akadémia könyvsorozatának szerkesztésében is. Legutóbb a Vár Ucca Műhely című irodalmi folyóirat egyik szerkesztője volt Veszprémben.  Több mint 30 verses kiadványa jelent meg 1988 óta. Írt könyvet Batsányi Jánosról, Keresztury Dezsőről és Egry Józsefről, Lipták Gáborról, Czigány Györgyről és Kerék Imréről. Egyebek mellett Keresztury Dezső-díjban és Búvópatak-díjban részesült

Nagy Zoltán Mihály (Nagymuzsaly, Szovjetunió, 1949. április 8.) – kárpátaljai költő, író. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (2005). 1974-ben érettségizett Mezőkaszonyban. Volt kolhoztag, szőlőmunkás, útépítő munkás, állatgondozó, dohánytermesztő, bérszámfejtő, építőmunkás. 1989-ben bekerült a Hatodik Síp c. laphoz olvasószerkesztőnek. 1992 januártól a Kárpátalja c. közéleti és kulturális lap munkatársa, 1993 óta szerkesztője. 2002 és 2009 közt az újraalapított Együtt című irodalmi, művészeti, kulturális folyóirat főszerkesztője; 2004-től az ungvári Intermix Kiadó szerkesztője. Írószövetségi tag. Legutóbbi művei: Messze még az alkonyat (versesregény-variáció – Ungvár-Budapest, 2008); Fogyó fényben (a Messze még az alkonyat című versesregény-trilógia második része – Ungvár-Budapest, 2010). Néhány a díjaiból: Év Könyve Díj (regény kategóriában, 2000); József Attila-díj (2005); Teleki Pál Érdemérem (2006); A Magyar Kultúra Lovagja cím (2007).

Nyiri Péter (1980) irodalomtörténész-muzeológus, a Petőfi Irodalmi Múzeum, A Magyar Nyelv Múzeuma (Széphalom) megbízott főosztályvezetője. Kutatási területei: Jókai Mór regényművészete, nyelvművelés, nyelvészeti muzeológia és múzeumpedagógia.

Orosz István (Kecskemét, 1951. október 24.) Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező. A Magyar Iparművészeti Főiskola grafika szakán szerzett diplomát 1975-ben. A hetvenes évek második felében díszleteket tervezett, majd animációs filmeket kezdett készíteni a Pannónia Filmstúdióban. Autonóm és alkalmazott grafikával – elsősorban plakáttal és illusztrációval – pályája kezdete óta foglalkozik. Munkáival rendszeresen részt vesz nemzetközi képzőművészeti tárlatokon, grafikai biennálékon és filmfesztiválokon. Tagjai közé választotta az Alliance Graphique Internationale, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, valamint a Magyar Művészeti Akadémia. 2002-ben az Iparművészeti Egyetemen habilitált mesteri diplomát kapott. 2004 óta a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének tanára. Szépirodalommal is foglalkozik, két verseskötete, egy novelláskötete és két esszékötete jelent meg. 1984 óta használja az Odüsszeiából kölcsönzött Utisz (ógörögül "ουτις,", vagy "OYTIΣ") művésznevet is. Az ő alkotása a nemzetközi hírűvé vált Tovariscsi, konyec c. rendszerváltó plakát. Legfontosabb önálló kiállításai:1997: Theszaloníki, Aristotelian University; 1998: Koppenhaga, Mosting Hus; 1998: Bethlehem, (USA) Payne Gallery; 2000: Silkeborg, Kunst Center; 2000: Istanbul, Bilgi Üniversitesi; 2001: Sopron, Festőterem; 2002: Bratislava, Slovenska Narodná Galeria; 2002: Princeton, Marsha Child Contemporary; 2004: Torun, Galeria Sztuki Wozownia; 2004: Hága, Escher in Het Paleis; 2006: Budapest, Ernst Múzeum; 2007-2008: Essen, Grillo Theater; 2008: Jorwert, "Redbad" templom; 2009: Melbourne, Glen Eira City Council Gallery; 2009: Pécs, Dóm Múzeum; 2009-2010: Ljubljana, Galerija Avla; 2010: Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum; 2010: Budapest, Koller Galéria; 2011: Kecskemét, Cifrapalota; 2012: Győr, Esterházy-palota. Legfontosabb díjai: Award of the International Film Club Associations at the International Film Festival (Oberhausen, 1986); Gold Medal at the Biennial of Graphic Design (Brno, 1990); Balázs Béla-díj (Budapest, 1991); A „Mediawave” Nemzetközi Film-és Videoművészeti Fesztivál fődíja, (Győr, 1991); Munkácsy Mihály-díj (Budapest, 1993); ICOGRADA-díj a Chaumont-i Nemzetközi Plakát Fesztiválon (Chaumont, 1994); Creative Distinction Award of European Design Annual (Dublin, 2000); Gold medal at the 43rd Annual Exhibition of Society of Illustrators, (New York, 2001); A Képzőművészeti Filmszemle fődíjai (Szolnok, 2002, 2004); Életműdíj a II. Aranyrajzszög kiállításon (Budapest, 2003); Érdemes Művész, (Budapest, 2005); A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál nagydíja (Kecskemét, 2005); Plakat Kunst Hof Ruettenscheid Prize, (Essen, 2007); A Varsói Plakátbiennálé bronzérme (Varsó, 2010); Kossuth-díj, (2011).

Ország László – A múlt század közepén születtem Balatonmagyaródon, a Kis-Balaton „fővárosában”. A „mezőn nőttem fel” – ahogy édesanyám szokta mondani… Gyermekkoromra gondolva mindig a nyár napfénye jut először eszembe: mezítláb járok a rétek puha füvén, a mezők poros kocsiútján…, de próbálom toronyiránt is…, próbálom a tarlón is… Megyek a Mosóra (a Zalába torkolló kis folyó)…, úgy tervezem, hogy én is utazom a vízzel (a magam tervezte majdani csónakon), elérem a Zalát, a Balatont, aztán tovább – a Sión, Dunán végig – a tengert, az Óceánt…
Tanultam Kiskomáromban, Sopronban, Pécsett, Budapesten… úton és útmentén…
Tanítottam alsó- és felső tagozaton, gimnáziumban, szakmunkásképzőben, főiskolán, egyetemen… Tanítottam?... tanultam inkább, hogy kérdéseim legyenek…Voltam segédmunkás, kn nevelő, tanár, tanársegéd, adjunktus, docens, mestertanár, művésztanár (ahogy a papírjaimra írták)… most már „szabadúszóként” csak jelző nélküli ember (szeretnék az lenni esendőn, egészen)…Készítettem, készítek képeket, képtárgyakat, installációt, mozgóképet. Szemlélődöm, keresem a látszatok mögött a még felfogható, megérezhető rendet…
Úton vagyok: mostanra a Mosótól a Balatonig jutottam, de gyakran gondolok az óceánra…

Dr. Ortutay Péter (Ungvár, 1942) tanár, író, műfordító...  Diplomáját az Ungvári Állami Egyetemen szerezte. Később az ELTE BTK-án angol nyelvészetből (fordításelmélet) doktorált. Dolgozott újságíróként az ungvári Kárpáti Igaz Szónál, tanított gimnáziumokban, az Egri Főiskolán, ahol tanszékvezető is volt. Írásai, műfordításai különböző folyóiratokban (PoLíSz, Együtt,Nagyvilág, stb.), valamint különálló kötetekben is megjelentek. Fő kutatási területe F. Scott Fitzgerald novellisztikája. Eddig nyolc kötettel jelentkezett a nagy amerikai író eddig magyarul még nem publikált elbeszéléseiből. Jelenleg Egertől nem messze, Bélapátfalván él.

Petrozsényi Nagy Pál (Kolozsvár, 1942. jan.14. - ) Iskoláit Petrozsényban végezte, innen ered a Petrozsényi ál-, illetőleg előnév. A marosvásárhelyi főiskolai évek után Nagyváradra került. Itt kapcsolódott be az irodalmi életbe, megtanult németül, olaszul, spanyolul, franciául, ami mind-mind kevés volt ahhoz, hogy túlélje a Ceausescu-rendszert. Így került válaszút elé: éhen halni, börtönbe kerülni, vagy elmenekülni innen. Az utóbbit választotta. Jelenleg Kecskeméten él. Magyarországon megjelent könyvei: Cirkusz (novellák, karcolatok); Az én német nyelvtankönyvem (német leíró nyelvtan); Túrós puliszka (elbeszélések, novellák).

Petrőczi Éva (Pécs, 1951. ápr. 7.): író, költő, műfordító, publicista, ,irodalomtörténész. A szegedi egyetemen 1975-ben angol speciális képzés szakon oklevelet, 1977-ben bölcsészdoktori címet, 1999–ben PhD fokozatot szerzett. 1989-91-ig levelező tanulmányokat folytatott, a KRE Hittudományi Karán, az akkori Teológiai Akadémián. Habilitációja 2006 decemberében zajlott, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán, újabb puritán kutatásaiból. 1975-től Pécsett tanított, 1978-tól Aszódon volt közművelődési főelőadó. 1982-től a Móra Kiadó szerkesztője, 1983-tól az Új Tükör és a Magyar Nemzet munkatársa, 1989-től a Reformátusok Lapja főmunkatársa, 1994-től a Károli Gáspár Református Egyetem angol intézetének oktatója, 2000-től docense, 2006-2007-ben az Angol Irodalom tanszék vezetője. 2010 és 2013 között a KRE BTK mellett a Hittudományi Karon is számos tárgyat tanított, többek között az irodalmi szempontok mellett nyelvművelő, megszólalás-csiszoló célzatúakat. 2003-ban Széchenyi István Ösztöndíjat kapott. Továbbá számos műfordítása jelent meg, angol, német, spanyol és orosz nyelvből. 1977 óta rendszeresen dolgozik a rádiónak, gyakran az MTV-nek és a Duna Televíziónak is. Verseit angolra dr Zollman Péter, németre Buda György fordította.. Igen gyakran szerepelt határainkon túli magyar közösségekben, Erdélyben, Szlovákiában, Németországban, Ausztriában, Amerikában és Kanadában.Egyházi – főleg református és evangélikus, olykor katolikus közönségnek szeretetszolgálatként megtartott estjeinek, előadásainak száma több százra tehető.
A NAVA archívumában ötvennégy fontosabb televíziós és rádiós munkája látható-hallható.
2013-ban József Attila-díjat kapott.
2014-ben elnyerte a Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás életmű díját.

Pósa Zoltán (Debrecen, 1948. szeptember 6. – ) író, újságíró, irodalomtörténész, pedagógus. Írói álnevei: Kutassy Máté, Korsós György és Barna Zoltán. 1972-ben végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-német szakán. Egyebek mellett az Alföld, a Csongrád Megyei Hírlap, a Film-Színház-Muzsika, a Pesti Hírlap, a Magyar Demokrata és a Magyar Nemzet (fő)munkatársa volt. Legutóbbi művei: Pósa Zoltán breviáriuma II (2011); A fehér bohóc feltámadása (új versek, 2011). Néhány a díjai közül: József Attila-díj (2000); Bertha Bulcsú-díj (2006); Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2013).

Pusztai Zoltán (Mosonmagyaróvár, 1955. augusztus 19.) költő, restaurátor, a győriXántus János Múzeum munkatársa, a Magyar Írószövetség tagja, az Auróra, a Moby Dick és a Hungarica zenekarok szövegírója. Kötetei: Kallódó bábuk (1984); Önarckép varjúval (1990); Reggeli fényben. Diákantológia, szerk. (Villányi Lászlóval1994); Évkör a halak jegyében (Búvópatak Alapítvány, 2010); KÉPÍRÁS – Kétszázötvenkét haiku (2013). Díjai: Radnóti Miklós-ösztöndíj (1986); Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1989); Dorottya-díj (1993).

Ralovich Béla 1937. július 14-én született Pécsett. Orvosi diplomáját 1961-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetemen kapta. Mint mikrobiológus, immunológus és közegészségtanász dolgozott. Több mint 150 cikke jelent meg. Könyvei: Listeriosis Research  (1984); Öreg ember és a gondolatok (2004); Adatok a mikrobiológiával kapcsolatos ismeretek oktatás- és kutatástörténetéhez I (2011). Több külföldi és hazai tudományos társaság és bizottság tagja volt. Markusovszky díjat, háromszor Akadémiai jutalmat, Manninger emlékérmet, Center for Disease Control érmet (USA), Országos Vízügyi Hivatal elismerést és Magyar Köztársaság Arany Keresztje kitüntetést kapott.

Rónay László (írói neve: Siki Géza) (Budapest, 1937. augusztus 16.) József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus, egyetemi tanár. Szülei: Rónay György költő, író, műfordító és Radnóti Kornélia voltak. 1956-1962 között az ELTE BTK magyar-latin szakos hallgatója volt. 1962-1970 között Bicskén általános iskolai oktató volt. 1970-1973 között a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattári és tudományos osztályának munkatársa és főmunkatársa volt. 1973-1991 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének modern magyar irodalom főosztályának tudományos főmunkatársa és tudományos tanácsadója volt. 1991-1998 között az Új Ember főszerkesztőjeként dolgozott. 1991-2007 között az ELTE egyetemi tanára volt. Művei: Az Ezüstkor nemzedéke (tanulmány, 1967); Kosztolányi Dezső (kismonográfia, 1977); Devecseri Gábor alkotásai és vallomásai tükrében (1979); Rónay György: Szérű (összeállította, 1981); Szabálytalan arcképek (tanulmány, 1982); Képes Géza (kismonográfia, 1983); Tersánszky Józsi Jenő (kismonográfia, 1983); Innen és túl. Versek az Istenkereső emberről (antológia, szerkesztette Lukács Lászlóval, 1984); Dsida Jenő: Út a Kálváriára. Válogatott versek és prózai írások (szerkesztette Csiszér Alajossal és Pomogáts Bélával, 1985); "Ki volt ez a varázsló?" Kosztolányi Dezső a vallomások és emlékezések tükrében (1985); A magyar irodalom története 1945-1975 II.-III. (szerkesztette, Béládi Miklóssal, 1986-1990); A nyugati magyar irodalom 1945 után (szerkesztette, Béládi Miklóssal és Pomogáts Bélával, 1986); Öröktűz. Elbeszélések az Istenkereső emberről (antológia, szerkesztette Lukács Lászlóval és Pomogáts Bélával, 1986); Rónay György: A vándor érkezése. Virág a feszület tövében (versek, cikkek, 1986); Két dióhéj. Nyugat-európai és tengerentúli magyar prózaírók (válogatta, szerkesztette, Berkes Erzsébettel, 1987); "Tudják-e, ki vagyok?" Tersánszky Józsi Jenő (1988); Társunk az irodalom (válogatott prózai írások, 1990); Márai Sándor (monográfia, 1990); Erkölcs és irodalom. A magyar irodalom rövid története (1993); Mítosz és emlékezet. Esszék és tanulmányok századunk magyar irodalmából (tanulmányok, 1997); Mécs László (monográfia, 1997); Sík Sándor (monográfia, 2000); Isten nem halt meg (2002); Unokáim könyve (2002); Lélek és szó (2004); Növekvő unokáim (2005); Kalandozások unokáimmal (2006); Földindulás előtt (2007); Leletmentés. Katolikus költők a huszadik században (2008); Fradi-szívvel hegyen-völgyben (2008). Díjai, kitüntetései: A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1985); Bölöni-díj (1985); Arany János-díj (1997); A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1997); Pro Ecclesia Hungariae (1997); Széchenyi professzor-ösztöndíj (1999-2002); Komlós Aladár-díj (2000); Toldy Ferenc-díj (2001); A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2008); Stephanus-díj (2008).

Ruzsinszky Klementina 1947. május 6-án született Nagykanizsán. Szülővárosában érettségizett a helyi közgazdasági technikumban, majd közgazdász lett. Mindig érdekelte a közélet, az irodalom, képzőművészet és a zene; nemzeti múltunk, őstörténetünk. Most a helyi internetes on-line újságban jelennek meg írásai főleg kulturális és időnként vallási témában. 2009-ben férjével, Lengyák Andrással megosztva Búvópatak-díjban részesült.

Sarusi Mihály (Békéscsaba, 1944. április 7. –) író, újságíró, költő, könyvtáros, népművelő, fodrász. 2001-től Balatonalmádiban él. Édesanyja újkígyósi kisgazdalányként, édesapja kisiratosi zsellér fiából lett iparosként került Békéscsabára. Végzettség szerint női fodrász, népművelő, könyvtáros, mozigépész, moziüzem-vezető, újságíró és filozófus, de volt matróz, szövetkezeti és megyeházi tisztviselő, nemkülönben éhezőművész is. Eddig legtovább Csabán élt, mindamellett hosszabb időt töltött Veszprémben, Debrecenben, Budapesten, Székesfehérvárt, Balatonfűzfőn s jobbára hírlapíróként kereste a kenyerét. Legutóbbi művei: Hiábahaza Veszprém, Vár Ucca Műhely 2010); Végig a Corvinkán (Békéscsaba, Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház 2010); Hun fohász (Kaposvár, Búvópatak füzetek 2011); Simonyitól Simonyiig (Békéscsaba, Erkel Sándor Könyvesház 2012). Néhány a díjaiból: Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj (1995); József Attila-díj (1999); Táncsics díj (2005); Arany János-díj (2009).

Sárfi N. Adrienn Balatonfüreden él, fotóriporterként végezve évekig dolgozott  fotósként, sokat utazott itthon és külföldön is. Jelenleg az év egy részében Angliában él és dolgozik, itthon legfőképpen írással foglalkozik. Novelláit folyóiratokban publikálja. Nemrég jelent meg Bolond lélek című kisregénye.

S. Horváth Ildikó grafikusművész. Szombathelyen 1969-ben született. A gimnáziumi évei alatt rajztanulmányokat folytatott Vörös Ferenc TIT-es szakkörében és magánúton, ezután Herendi porcelánfestőként dolgozott. Elvégezte a Hamburger Akademie für Fernstudien iskola kreatív festő szakát. Masszi Ferenc szakkörében rajzot tanult, majd Kamper Lajos vezette Vizuális Stúdióban sajátította el a rézkarc technikát. 2009-ben felvételt nyert a MAOE képgrafika szakára. Képgrafikusként dolgozik. Önálló kiállítások: Szombathely: MMIK, Savaria Tourist, OMK, BDK, Quattro Mobili;Vasvár: Nagy Gáspár Kulturális Központ; Unterwart: UMIZ; Kőszeg: Szecessziós Ház; Fonyód: Feng Shui Galéria; Budapest: Rákoshegy; Pápa: JMSZK; Szigliget: Alkotóház; Szombathely, Vitalitás Bútorgaléria. Díjak: XXVII. és XXIX. Vasvári Képző- és Iparművészeti Kiállítás Különdíja, Búza Barna-díj, az év legjobb illusztrációjáért.

Szappanos Gábor (Budapest, 1962. június 21.) író, műfordító, szerkesztő, tanár. 1987-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karának angol-olasz szakán. 1987-től 1994-ig az Európa Könyvkiadó angolszász-skandináv felelős szerkesztője, 1997-től 1999-ig a Nagyvilág folyóirat, 2005-től a PoLíSz rovatvezetője. 1994-től szabadúszó. Angol, svéd, dán, norvég és olasz nyelvből fordít. Számos irodalmi antológia társfordítója vagy társszerzője. Novellái, regényrészletei, recenziói, tanulmányai, útirajzai mintegy harminc lapban, folyóiratban jelentek meg, többek közt a Kortárs, a Kalligram, a Tekintet, a Hitel, az Élet és Irodalom, az Életünk, a Magyar Napló, a Könyvvilág, a Nagyvilág, a Köznevelés, a Polísz, a Magyar Lettre, a Napút lapjain.
Művei: Apokrif történetek - Novellák egy hétre (elbeszélések, Hungarovox, Budapest, 1999; Szárazbabódi dekameron (novellák, Hungarovox, Budapest, 2002); Ajándéknapok a túlvilágról (elbeszélések, Kráter, Budapest, 2007); Csőregh Márton válogatott szenvedései (regény, Kráter, Budapest, 2008); A Királynő mélyén (erotikus történelmi kalandregény, Tarandus, Győr, 2011); Boldog Szindbád pokoljárásai (utazóregény, Tarandus, Győr, 2012)
Jelentősebb műfordításai:
Graham Greene: A Kapitány és az ellenség (Európa, 1992); Desmond Morris: Az állati jogok szerződése (Európa, 1995); Richard Pipes: Az orosz forradalom története (Európa, 1997); P. D. James: Eredendő bűn (Európa, 2000); Parkmotívumok ellenfényben (Modern svéd elbeszélések, Nagyvilág, 1999) (válogatta és nagyrészt fordította); Árni Ibsen: Mennyország (dráma, in: Őszi álom) (Európa, 2002); Line Knutzon: Közeleg az idő (dráma, in: Őszi álom) (Európa, 2002) 2007-ben Bólya Péter-díjat kapott.

Százdi Antal (Nagykőrös, 1953. július 6.) pedagógus, kormánytisztviselő, vezető főtanácsos. Óraadóként tanított: pszichológia (egészségügyi szakközépiskola), közismereti tárgyak (speciális szakiskola), államigazgatási és jogi ismeretek (gimnázium), gazdasági és jogi ismeretek (szakiskola). A Közoktatási Szakértők Egyesületének alapító főtitkára (1995). A Tehetség című pedagógiai szaklap elindítója és felelős szerkesztője (1993-). Száznál több, főleg pedagógiai témájú publicisztikai írása jelent meg: Csepeli Tükör,Gyermekünk, Köznevelés, Új Magyarország, Tehetség, Iskolakultúra, Új Katedra, Csepeli Gyermekvédelmi Híradó, Magyar Nemzet.Könyvei: Mélység és magasság (Adyról-Adytól), 1999; Kopjafák és vallomások (Levelek1956-ról, Szeged, 1989. - esszé); Gyermekvédelem Csepelen (Tanulmányok), 2001. Csepeli Polgármesteri Hivatal; Sorok (50 tételben), 2003; Szindbád szerelmei (novellák), Bp. 2008;Tűnődés hajnalban (jegyzetek), Bp. 2009; Estéli írások (novellák), Bp. 2010; Görgey, Tisza,Horthy (életrajzok), Bp. 2013.

Szirmai Péter prózaíró, 1970-ben született Budapesten, ott is él. Első kötete: Hunniában valami készül (regény), Kráter Kiadó, Budapest, 2007. Azóta a rövidebb prózai formák (novella, egyperces kispróza, kisesszé) felé fordult. Második kötete: Mániákus bibliofília (novellák), Hungarovox Kiadó, Budapest, 2011. Magyarországi és határon túli lapok gyakran közlik írásait.

Szitányi György (Budapest, 1941. szeptember 26. - ) író, kritikus, esszéista, társadalomkutató, művészetszociológus, újságíró. „Osztályellenség” létére egyetemre csak 1965-ben jelentkezhetett. Felsőfokú végzettségek: magyar nyelv és irodalom, filozófia, esztétika, szociológia, művészetszociológia, történelem. Oktatási és gazdaságpolitikus autodidaktaként lett. Elvégzett egyetemek: JATE, ELTE. Bölcsészettudományi doktor. A Magyar Szociológiai Társaság, a Magyar Írószövetség, a Magyar Újságírók Közössége, a Történelmi Vitézi Rend tagja. Nyugalmazott egyetemi docens. Pályakezdés 1959-ben, a ’60-as évek első felében pódiummunkák, a Harlemi árnyak c. 1966-os (tízéves jubileumra írt) munkáját elkobozták, bosszúból született az Új naptár szülte rend c. rendhagyó oratórium, elsődíjas, két kitüntetéssel járó munka, amit 1967 nyarán jutalmaztak, és elő akartak adni a Pinceszínház (Bende Miklós ig.), de szeptemberben már csak részleteiről volt szó, októberben megértették, betiltották, elkobozták, bezúzták. (A Széchenyi Könyvtárban a szerző neve alatt tárolt antológiában megtalálható.) Tanulmányai, irodalom- és műkritikái, novellái, elbeszélései jelentek meg, volt hét, hogy több is. Hangjátékait a Magyar Rádió mutatta be. Legutóbbi önálló kötetei: A roncs (regény, Holnap Kiadó, 1991);  A mostoha szerelme (kisregény, Interim Kiadó, 1992); Szamár voltál Lukiosz (regény, Interosz Kiadó, 1992); Kalandozó értelem (tanulmányok, Osservatorio Letterario, Ferrara, 2005); Általános Esztétika I – II. (O.L.F.A., 2005); Héterdő (Edizione O.L.F.A. 2006); Szőrös gyerekeim (regény, hét éven át folytatásokban, kötetben pedig: Edizione O.L.F.A. – Ferrara, 2012). Kitüntetések: Emléklap a rendszerváltás évtizedében kifejtett újságírói munkájáért, történelem- és nemzettudatunk erősítéséért (MÚK, 2000); Sajtószabadság Alapítvány különdíja újságírói szakmai és etikai teljesítményéért (2002); Diploma d’Onore „Praemium Hora” szépprózai munkásságban való, virtuóz idősík-kezelésének méltánylásaként (Ferrara, 2005).

Szlafkay Attila Nagyváradon születtem 1953-ban,1980 óta Magyarországon élek. Civil foglalkozásom szerint könyvtáros vagyok, az MTA Könyvtárában dolgozom. Kronológiai sorrendben rövidebb ideig a Kráter és a Napkút kiadóban is katonáskodtam és edződtem.
Életem három meghatározó pillére : a Hit, a Család, a Hivatás.
Irodalmi területeim a próza mellett a vers és a népek közötti hídépítő műfordítás.
Kötetes publikációim: A Színkép című antológiában debütáltam a fiatal műfordítók kötetében, Mircea Dinescu: Titanic-valcer
/válogatott versek/,Matei Visniec két könyve: Lavinában harsonával és a Vendégfogadó, /versek, prózák, egyfelvonásosok/utóbbi E-könyv formában is. Fordulatra várva, /kortárs román egyfelvonásosok/ Radu Tuculescu : Liftben /novellák/, Bolygótelepítés /német, osztrák, svájci és szász költők versei/, Rose Auslander : Hieroglifák /versek/, Találd ki ember tükörrel /mai román novellák/, Élménytárlat /huszadik századi román versantológia/, Bizalmat szavaztak haikuimnak az Ezer magyar haiku című antológiában. Önálló verskötetem : Gúzsbalett ; kispróza könyvem : Kövek a folyóból címet viseli.
Romániában történt rehabilitálásom, - mely 1982-89 közötti persona non grata „besorolásom” végét jelentette - beszédes bizonyítéka verseim román nyelvű közlése. Nagyváradon fordításomban mutatta be a Szigligeti Színház társulata Matei Visniec: Három nap Madox-szal című egyfelvonásosát. 1997-ben „jelentős román költők, próza- és drámaírók műveinek tolmácsolásáért” nemzetközi versfesztivál-díjban részesültem Nagyváradon. 1985-ben JAK ösztöndíjas voltam. Áttelepedésem óta, immár Magyarországon is igyekszem a két szomszédos nép kulturális ügyét szolgálni, a köztünk oly akadozva épülő, kényes irodalmi hidat „szótettekben” ápolni. Földrajzi szomszédságot nem cserélhetünk – nyilatkoztam a nyolcvanas években a sajtónak.

Szutrély Péter született 1949. december 9-én. Budapesti orvosi tanulmányok után urológus, andrológus Lüdenscheidben, majd Solingenben, 2009 óta nyugdíjas. Orvosi tevékenysége mellett foglalkoztatja az egészségügy szellemi, erkölcsi és anyagi háttere, író, fordító német és magyar nyelven. A németországi magyarság életének évtizedeken át szereplője, szervezője. Díja: Friedrich Kampelmann Aranyérem.

Szűk Balázs (Eger, 1960) középiskolai tanár, néprajz doktorjelölt. Debrecenben szerzett magyar-történelem szakos egyetemi diplomát, ott is él. Doktori értekezésének tárgya: Etnikus jegyek a cigányokról szóló vizuális és mozgóképi textusokban. Tanulmányai, versei, prózái országos folyóiratokban, hetilapokban, antológiákban jelentek meg. Két kötete látott napvilágot: Képben vagyunk?; ’56:10:23.

T. Ágoston László (Tass, 1942. október 14. –) író, újságíró, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör alapító tagja, írószövetségi tag, számos könyv szerzője, Lenkey János tábornok leszármazottja, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kutatója. Többszörösen elismert novellista. Munkássága egyik csúcspontja A két Lenkey című történelmi regénye, amely az 1848/49-es szabadságharcban Lengyelországból a forradalom megsegítésére hazajövő Lenkey-huszárok történetét meséli el. Legutóbbi kötetei: A négylábú ember (novellák); A király nem meztelen (szatírák).

Tóth Dénes (Komárom, 1936. december 19. - ) nyugdíjas pedagógus. A Somogy megyei Vörsön él. Gyermek- és ifjúkora legmeghatározóbb élményei: a második világháború, családjának Csehszlovákiából 1947-ben történt kitelepítése, az 1956-os forradalom. Ráérő idejében gyakran vett és vesz kezébe tollat, és írja le emlékeit, véleményét a körülötte zajló eseményekről. A több mint ötven esztendő alatt írásai megjelentek különböző lapokban, folyóiratokban, antológiákban. 2002-ben megírta a Vörs története című falukrónikát.

Törcsi Levente Balázs (1977- ) világjáró, műfordító, esszéista, forgatókönyvíró. 2001 óta fordít belső-ázsiai szépirodalmat. 2003-ban a Kráter Műhely Irodalmi és Művészeti Egyesület a Költészet Napja alkalmából PoLíSz műfordítói díjban részesítette. 2006-ban jelent meg Kilenc égben címmel kortárs mongol szépirodalmi antológiája, amelynek szerkesztője, illetve társfordítója volt. Ugyanebben az évben Mongólia fennállásának 800. évfordulója alkalmából Ulánbátorban  Az örök ég dalai címmel megjelent világirodalmi antológiában hívó énekkel, sámán invokációval képviselte hazánkat. Számos vezető anyaországi és határon túli irodalmi folyóiratban publikál.

Tusnády László 1940-ben született. 1950 óta Sátoraljaújhelyen van az otthona. Dr. Koltay-Kastner Jenő professzornál írta szakdolgozatát Torquato Tassóról. Elsősorban a magyar és az olasz irodalommal foglalkozik, de meggyőződése szerint az alapos művészi és tudományos munkához szükséges a testvérmúzsák kutatása, a látszólag távoli művelődések ismerete is, mert a mi ősi gyökereink Eurázsia igen fontos szellemi kincseit őrzik. A nyugati nyelvek mellett a török, perzsa és az arab nyelvvel is foglalkozott. A tűnt idő hírnökei (Versek és műfordítások) című kötetében hatvanöt török költemény átültetése is napvilágot látott. Olasz nyelvű versei coratói és nápolyi antológiákban, milánói és Santo Stefano Belbo-i irodalmi és művészeti folyóiratokban láttak napvilágot. 1980-ban a Római Nemzetközi Tudományos és Művészeti Leonardo da Vinci Akadémiának és a Nápolyi Nemzetközi Tudományos és Művészeti „Pontzen” Akadémiának lett a tiszteletbeli tagja. A tudományos és művészeti munkájával párhuzamosan éltető elemének, küldetésének tekinti a tanítást. Gyermekeinek elmondott meséi Sziget a télben címmel jelentek meg. Sárospatak olasz testvérvárosának, Collegnónak a díszpolgára. Az irodalomtudomány kandidátusa. Egyetemi doktori címet a Kossuth Lajos Tudományegyetemen kapott. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Doktori Bizottságának a tagja. 1999 szeptemberében Széchenyi Professzori Ösztöndíjat kapott. Eddig összesen tizenkét könyve jelent meg. Kétnyelvű verseit a Hungarovox Kiadó adta ki: A csönd – Il silenzio; Kazinczy küldetése – La missione di Kazinczy.

Valek  Tünde (1959. 12. 07. Budapest  –)  tanító,  és  gyógypedagógiai,  pszichopedagógiai, pszichológus asszisztens. Családi tragédiák és egészségügyi problémák miatt pályamódosítás–archiválás az MTVA -nál. 2008-ban elkezdtem tanulni Borbola Jánostól a hieroglifák fejtését magyarul,  ami  új  kapukat  nyitott  meg számomra:  a  magyar  nyelv  és  szókincs  alaposabb ismerete  felé.  A  Czuczor-Fogarasi  gyökrendszer  ismerete,  táj–  és  foglalkozás  nyelvek tanulmányozása,  mind  a  magyar  nyelv  iránti  tiszteletemet  és  szenvedélyes  kutatását mélyítette.  Elkezdtem festményeket  és  grafikákat  elemezni  először  prózában,  majd  verses formában,  2013-tól  Mészáros  Géza  festőművész,  2015-től  Orosz  István  grafikusművészképeivel is foglalkozom. 2014-ben láttam egy filmet Schmidt Éváról. Ezek után kezdtem elírni hanti ihletésű verseimet. Ami azóta is tart… (Az első, a Sjohma azaz Tisztátalan című versvolt.)

Varga Nóra Győrött született 1970-ben. A győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán diplomázott. Szépirodalommal komolyabban 2008 óta foglalkozik. Novellákat, elbeszéléseket, karcolatokat ír. Prózái több országos irodalmi folyóiratban, illetve különböző antológiákban jelentek, jelennek meg.  2011 óta tagja a Győri Antológia Körnek, mely az évenkénti Győri Könyvszalonra megjelenési lehetőséget biztosít alkotói számára.

Varga Rudolf (Szikszó, 1950. június 28. –) író, rendező. 1950-ben született Szikszón. 1977 és 1982 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a filozófia szakon tanult. 1981-82-ben elvégezte a MAFILM Filmíró Kollégiumát, közben rendezést tanult. 1989-ben kapta meg bölcsészdoktori diplomáját. A disszertáció címe: Filozófiai, etikai problémák a mai magyar filmművészetben. 1991-ben az Amerikai Egyesült Államokban produceri képzésen vett részt, a Portland Community College-ban. 1977 és 1984 között a Magyar Televízióban előbb szerkesztőként, majd rendezőként dolgozott. 1985-ben a Magyar Filmgyártó Vállalatnál rendezőasszisztens. 1986-ban alakította meg vállalkozását a VRJ-VIDEO STÚDIÓ-t, melynek azóta is ügyvezetője.
1977-től több mint százötven filmet, riport-, dokumentum-, reklám-, referencia-, oktatófilmet, illetve videofilmet készített, melyből négy dramatikus tévéfilm (Jelenés, Svejk a második világháborúban, Országos tél, Leveleket írató bogár).

Legutóbbi könyvei: Összegyűjtött versek (I.) (Bíbor Kiadó); Összegyűjtött prózák (II.) (Bíbor Kiadó); Összegyűjtött filmes írások (III.) (Bíbor Kiadó); Álomforgatás (Bíbor Kiadó); Ami a csövön kifér (Szépírás Kiadó) Okulásul, Frédinek (Szépírás Kiadó); Szörnyek, szavak (Saluton Kiadó); Lélegzetvisszafojtva (Felsőmagyarország Kiadó); Éghasadás (Bíbor Kiadó); Bitangidő (Saluton Kiadó); A Nap kutyái, Csaba (Saluton Kiadó); Csillagom, hol vagy? (Saluton Kiadó); A Nap kutyái, Attila (Saluton Kiadó); A Nap kutyái, trilógia (Bíbor Kiadó); Fénybarázdák - szülőföld, barátság - (Herendi 2004 Kiadó); Varga Veron rokkája (Hungarovox Kiadó); Aranyhárs (Bíbor Kiadó); Nevünket vízre írták (társszerző: Pázmándy László) (Underground Kiadó)
Fontosabb írói díjak: Nagy Lajos-díj (2000); Aquincumi Költőverseny – különdíj (2002 és 2005)

Ványai Fehér József Fehér József 1959. október 13-án született Dévaványán. Neve elé azért írt egy szót (Ványai), mert szeretné magát megkülönböztetni a magyar közéletben ismert névrokonaitól, másrészt ezzel hovatartozását is jelzi.
Jelenleg is Békés megyében, Gyomaendrődön él családjával. Újságírással és írással foglalkozik, legutóbb a Magyar Nemzet tudósítójaként és a Csabai Mérleg felelős szerkesztőjeként tevékenykedett. Másfél évtizedig írt Békés megyei lapoknak (Napi Délkelet, Békés Megyei Nap, Heti Délkelet). A Heti Kelet c. lapot alapította és adta ki négy éven át, 2002-től 2006-ig. A kilencvenes években öt évig külsőzött a Szabad Földnek. Más országos lapok közül legtöbb írása a Tallózóban és az Új Időkben jelent meg.
A nyolcvanas évek vége óta szerepel folyóiratokban. Irodalmi publikáció sora, némelyik orgánumban több alkalommal is: Új Aurora, Napóra, Napjaink, Magyar Napló, Tekintet, Polísz, Napút, Lyukasóra, Búvópatak, Dunatükör, Kapu. Szakmai elismerései: a Magyar Napló szociográfiai pályázatának (Önképünk az ezredfordulón) és a Polísz Csengey-pályázatának díjazottja.

Hat éve a Magyar Írószövetség tagja.
Néhány a könyvei közül: A kaporszakállú udvara (versek). Kisváros kiadó, Mezőberény, 1990. Szerkesztette: Tomka Mihály,
Sorsátültetés (versek). Napóra Lap- és Könyvkiadó, Békéscsaba, 1991. Szerkesztette: Hatvani Dániel, Madártávlatból, emberközelből a város – gyomendrődi olvasókönyv (irodalmi szociográfia). Sárhajó kiadó, 1996, Falukönyv (Köröstarcsai tanyáktól Csárdaszállásig), szociográfia. Sárhajó kiadó, 1997, A szépség huligánja – Vázlat Ladányi Mihály költészetéről. Körösi Műhely Alapítvány, 2002, A feloldott bűbáj (összegyűjtött versek). Kráter Műhely Egyesület, 2007. Felelős kiadó: Turcsány Péter. Könyvheti kiadvány, Sárhajók (új versek). Napút Kiadó, 2009. Szerkesztő: Prágai Tamás. Kiadó: Szondi György. Könyvheti kiadvány.

Veres Piroska 1956, január 11-én született Erdélyben, a szilágysági Sarmaságon.
Irodalmi érdeklődése és tehetsége a szilágysomlyói középiskolában bontakozott ki, de mindennek ellenére az érettségi után mégis a műszaki pályát választotta. Zilahon, üzemmérnökként dolgozott több, mint harminckét évig. Azonban az írás utáni vágy, egy másik, párhuzamos „vágányra” vonta. A számtalan szép gondolat, vers, mese, novella állandó lelki és szellemi kísérője lett, „melyek mindig ott motoszkáltak az agyban”, mígnem egy felkérésre megírta első cikkét a Szilágyságnak. Utána következtek a Romániai Magyar Szóban közölt novellák, tárcák, versek, mesék, történetek. 1999-ben első díjjal tüntették ki az RMSZ (Romániai Magyar Szó) által meghirdetett gyermekirodalmi pályázaton, a Hatalmas évek című kisregénnyel. Több éven keresztül állandó munkatársa volt ennek a bukaresti újságnak. Írásait (publicisztika, novella, vers) közölte még a Szilágysági Vidéki Napló, a Krónika, az Erdélyi Napló, a magyarországi Búvópatak irodalmi lap, a Hepehupa, a Napsugár, a Szivárvány, a Harangszó, az Árkád. Az utóbbi hetilapnál több évig dolgozott, mint szerkesztőhelyettes is. Itt jelentek meg legtöbb gyermekirodalmi alkotásai, a maga szerkesztette Gyermekrovatban. A Harangszó s a Hepehupa mindmáig lelkesen adja át olvasóinak Veres Piroska szépirodalmi műveit. Első, gyermekeknek szánt verses kötete Gyermekversek címmel, 2013 júniusában jelent meg. Ugyancsak 2013-ban adták ki a Szomorú kikelet c. novelláskötetét. Jelenleg Mocsolyán él „fiatal nyugdíjasként”, három szép unokának örvendve.

Verzár Éva, született: Bancsov, 1956. március 23, Sepsiszentgyörgyön, Erdélyben. Gyermekkorát a Sepsiszentgyörgy melletti Uzon községben töltötte, érettségit a Székely Mikó Kollégiumban szerzett. 1991-ben családjával Magyarországra költözött, itt kezdett írni, közölni. Írásművészetét Jókai Anna így jellemezte: „Semmi nagyképűség – művészet ez s nem bűvészet.” Prózában írt balladáiban megjelennek Erdély falvaiban lakó emberek örömei, bánatai és meseszép tájai. Őrzi a kincset, azt a gazdag magyar nyelvet, amit anyáiktól tanultak a hegyek lábainál lakó emberek.
Megjelent kötetei: Anyaország ölében - kisregény, 2015; MIRE MEGVIRRAD – Mai székely balladák címmel, 2008; LÁRMAFÁK OLTALMÁBAN, Mai székely balladák 2., 2013; Írott Gyökerek, 2005; TÜZET VISZEK– netkötet Kiadta a Mercator Stúdió; Ó APÓ FÁJA – Mesekötet, 2005; ŐSZI IRODALMI ANTOLÓGIA Kiadó: Lyra Irodalmi Antológia Pápa 2005 október

Stefan Żeromski szegény nemesi család gyermekeként született 1864-ben, Strawczynban. Apja, Wincenty Zeromski támogatta a lengyelek januári felkelését. Żeromski 1879-ben elvesztette az édesanyját és 1883-ban édesapját.Az űrlap teteje Pénzügyi nehézségek és a tüdőbaj miatt 1886-ban érettségi nélkül fejezte be a gimnáziumot. Ugyanebben az évben kezdte meg az Állatorvosi Intézetben folytatott tanulmányokat Varsóban. 1889-ben anyagi okokból kénytelen volt felhagyni tanulmányaival, földbirtokosok házitanítójaként kezdett dolgozni.
1892-ben rövid ideig Zürichben, Bécsben, Prágában, Krakkóban tartózkodott. Az év őszén megházasodott, felesége Oktawia Radziwiłłowicz Rodkiewicz. Ebben az évben költözött Svájcba, ahol könyvtáros-helyettesi állást kapott a lengyel Nemzeti Múzeumban,  Rapperswilben. Ott írta meg Sziszifuszi munka c. regényét. Svájcban találkozott, többek között A. Narutowicz-csal, Edward Abramowskival. 1895 és 1898 között jelentek meg Żeromski novellagyűjteményei. Hazatérve, 1897-ben könyvtáros asszisztensként a Zamoyski Könyvtárban, Varsóban dolgozott 1904-ig. 1899-ben született fia Adam Żeromski. Ugyanebben az évben jelent meg a Hontalanok. 1904-ben jelent meg a Hamvak c. történelmi regénye, melyek sikere révén a család majd egy évre Zakopanéba költözhetett. 1904-től csak az írói munkával tartotta fenn magát. 1909-ben költözött családjával Párizsba, ahol három évig élt. Hazatérése után Zakopanéban telepedett le. 1913-ban új családot alapított a festő, Anna Zawadzkával. Ebből a házasságból született lánya, Monika. Az I. világháború kitörése után önként jelentkezett a lengyel légiókba, a harcokban azonban nem vett részt. 1918-ban meghalt Ádám fia. Az újra függetlenné vált Lengyelországban, Varsóban telepedett le. Az 1920-as években Lengyelország írófejedelmeként tartották számon, a nemzet lelkiismereteként emlegették, bár erkölcsi tekintélyét számosan megkérdőjelezték a Koratavasz c. regény megjelenése után (1924), amelyben az újonnan függetlenné vált nemzetre leselkedő forradalmi erőszak fenyegető veszélyét idézte, a várva várt szabadság adta lehetőségekkel való visszaéléseket ostorozta kíméletlen nyíltsággal. 1925. november 20-án halt meg Varsóban.

Zsirai László (Sopron, 1956. április 18.) költő, író, publicista, irodalmi szerkesztő. Szülővárosában, a Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett, majd könyvesbolti eladóként dolgozott Győrött. 1975 decembere óta Budapesten él. 1976-89: újságíró a Hírlapkiadó Vállalatnál, 1982-ben a MÚOSZ Újságíró Iskola gazdaságpolitika szakán szerzett újságíró diplomát, 1990-91: a LÉTkép szociálmagazin egészségügyi és szépirodalmi szerkesztőségvezetője, olvasószerkesztője, 2010- a JEL című spirituális és kulturális folyóirat szépirodalmi rovatvezetője. 1973 óta jelennek meg versei, novellái, könyvrecenziói, jegyzetei hazai és külföldi lapokban, folyóiratokban, antológiákban, rádiókban. Legutóbbi művei: Szavak ikebanái (versek, 2008), Egyetlen ima (novellák, versek, esszék, 2011), Hajnali rigófütty (publicisztikák, interjúk, 2013). Különböző könyvkiadók külső munkatársaként 160 könyvet szerkesztett, lektorált, korrigált. Több országos szépirodalmi és sajtópályázaton nyert díjakat: Mikszáth irodalmi pályázat III. díja (Balassagyarmat, 2002), „Fehérvár! Téged köszöntsön énekem!” versíró pályázat Spányi Antal megyés püspök különdíja, (Székesfehérvár, 2009), Salvatore Quasimodo Költőverseny Elismerő Oklevél (Balatonfüred, 2010), I. Lírai miniatűrök verspályázat különdíja (Kaposvár, 2012). Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter alkotói támogatásban részesítette (2011).



Share

Kiegészítő információk