Tisztelt Látogató!

 

Tájékoztatjuk, hogy – döntően anyagi okokból - a nyomtatott Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi folyóirat kiadása jelenleg szünetel, azonban – válaszul a digitális világ kihívásaira - kérelmünkre a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elektronikus sajtótermékként nyilvántartásba vette a Búvópatak Online című oldalunkat (www.buvopatak.hu), amelynek tartalmát terveink szerint havonta frissítjük.

A Búvópatak Alapítvány köszönettel fogad minden anyagi támogatást, hogy értékteremtő munkánkat folytatni tudjuk.

Számlaszámunk: 10918001-00000012-93920004 UniCredit Bank

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004 – BIC (SWIFT kód): BACXHUHB. 

 

 

Gera Katalin szobrászművész Ünnepi beszéde

 
Gera Katalin szobrászművész Ünnepi beszéde a nemzeti Összetartozás (Csodaszarvas) Emlékmű Avatására
 
 
 
                                                             
2023. június 4.
 
Tisztelt Emlékező és Ünneplő Barátaim! Kedves Kígyósiak és kedves Vendégek!
 
Szeretettel üdvözlöm Önöket, Benneteket!
Sokat gondolkodtam azon, mit is mondjak ma ezen a napon, az emlékezés és az ünneplés napján, ami számomra annyi mindenről szól: a fájdalmas emlékekről, szétszakítottságunkról, megalázottságunkról és ugyanakkor küzdelmeinkről, mégis megmaradásunkról, és szól a vágyainkról, óhajainkról, az akaratról, hogy összetartozzunk újra, és ezt kifejezésre is juttassuk!Emlékezünk az igazságtalan, embertelen, döntésre de ünnepeljük emelt szívvel Összetartozásunkat határainkon kívül élő Testvéreinkkel együtt!
 
Így lett ez a nap, június 4.-e a Magyar Nemzet közakaratából a Nemzeti Összetartozás napja, aminek a szimbóluma ez az emlékmű! 
 
Kb két és fél éve annak, amikor Szebellédi Zoltán megkeresett az Újkígyósért Közalapítvány kérésével, tervezzek Újkígyós Város - szülőfalum - számára Trianoni emlékművet, ami a Nemzeti Összetartozást szimbolizálja!
Azonnal igent mondtam! 
 
Hogy mit éreztem akkor, nehéz lenne most elmondani, de megpróbálom, először röviden: Örömet, meghatódottságot, hálát, köszönetet...
Bővebben pedig: mint annyiónkét, az én egész életemet is végigkísérték a Trianoni döntés  embertelen következményei, fájdalmas emlékei, amik családomat is súlyosan érintették!
 
Édesanyám Bagosi Piroska 1920, júniusában a Partiumi Erdőgyarakon született, Nagyszalonta mellett egy csodálatos, összetartó magyar családban! Apámmal az újkígyósi Gera Antallal 1937.-ben ismerkedett meg, aki rokonlátogatóban járt Erdőgyarakon. 1940.-ben házasodtak össze.
Anyám gyerek koromban sokat mesélt a közelmúlt és régi idők történeteiről, történelméről, az igaziról! Mesélt Erdélyről - Tündérországnak hívta -, a székely testvéreinkről, a Felvidékről, Délvidékről, Nagymagyarországról! Mesélt Csaba királyfiról, a Tejútról, emlékszem, téli kései estén, 
pl karácsonykor, amikor sokáig fönt lehetett maradni, magunkra kaptunk valamit és kivitt; a bátyámat és engem, hogy megnézzük a Tejutat, ahol Csaba királyfi lovagol a seregével. Hát mi láttuk vagy legalább is hallani véltük a patkók csattogását a csillagos úton! És mesélt a Csodaszarvasról!  Róla anyámtól hallottam először, sőt abban az időben egyedül tőle, azt hiszem! Arany Csodaszarvas regéjét is ismerte, gyakran idézte a refrént: „Száll a madár ágrul ágra, száll az ének szájrul szájra...”
 
A tervezésnél számomra egyértelmű volt, hogy az emlékműnek mindenképpen pozitív üzenete kell legyen! Arról szóljon, azt szimbolizálja, ami összeköt bennünket, a gyökereinket és ami előre mutat, fényt, utat mutat, mint hajdan, ősi regénk szerint a Csodaszarvas!
Az elképzeléseimről többször beszélgettünk a szoborbizottság tagjaival, Harangozó Imrével Szebellédi Zolival és főként Gazsó Adrival, az általam is nagyra becsült szakemberrel, képzőművésszel telefonon, messzengeren, 
e-mailben  /jó ez a technika, ha jóra használja az ember!/, majd rajz-terveket készítettem, 1/10-es makettot és ezekről fotókat küldtem,
Majd a két évvel ezelőtti nyáron Bálint fiammal /Csernák Bálint, a Somogy megyei múzeum vizuális munkatársa, fotósa/ eljöttünk találkozni a szoborbizottság tagjaival és kiválasztani a helyszínt. Ezt választottuk- azt hiszem, jó döntés volt!
Aztán 2021. Advent első vasárnapján elhoztam a makettot és a templomban bemutattuk az érdeklődőknek és az első gyertya meggyújtása után megkötöttük a szerződést!
Miután hazajöttem, Máté fiammal /Csernák Máté képzőművész, régóta a köztéri szobraimnál alkotótársam/ hozzáfogtunk a Csodaszarvas szobor 
1/1-es, azaz eredeti, a megvalósitásra alkalmas méretének elkészítéséhez.
A alkotói és kivitelezési folyamatot nem részletezném, mert az elmondva is nagyon hosszú lenne!
 
Amit még el szeretnék mondani, azok a köszönet, a hála szavai.
Köszönet Újkígyós Város lakosainak, hogy újra bizalmat szavaztak nekem, nekünk és az Újkígyósért Közalapítvány illetve Szoborbizottságon keresztül felkértek a Nemzeti Összetartozás Emlékmű elkészítésére! Hála és köszönet az Újkígyósért Közalapítványnak és vezető tisztségviselőinek, Harangozó Imrének , Horváth-Gazsó Adriennek, Szebellédi Zoltánnak …., hogy teljes szívvel felvállalták és csodásan végigvitték a szobor elkészüléséhez szükséges ügyintézéseket, adományok gyűjtését, munkálatokkal  kapcsolatos szervezést, a velem való folyamatos kapcsolattartást és a mai nap nagyszerű előkészítését. Itt meg kell említenem Rozsnyai Ildit , a Petőfi Művelődési Ház igazgatóját és nagy nagy szeretettel megköszönöm az ő munkáját is! Köszönöm Polgármester úr Botyánszky Pál minden segítségét, támogatását, Zsolt Atya támogató részvételét, a templomkerti helyszín felajánlását, Köszönöm az adómányozók hozzájárulását a szobor költségeihez, nélkülük nem jöhetett volna létre ez az Emlékmű! 
Köszönet a kivitelezőknek, a Bronz-forma kft-nek, a Granimár Kft-nek, mert csodálatos minőségi munkát végeztek!
 
Végül, de nem utolsó sorban köszönet Máté fiamnak, alkotótársamnak a most is magas szintű munkáért, férjemnek Csernák Árpád írónak, színésznek, a Búvópatak főszerkesztőjének és Bálint fiamnak a lelki- szellemi támogatásért, köszönöm , hogy mindig, mindenben számíthatok Rátok!
És a legnagyobb köszönet Istené, aki mindezt megadta nekünk!
 
Gera Katalin 2023, június 4.
 
 
 

Szente B. Levente versei

 

Kagylózúgás

  

a vörös szőnyeg

a pokol tornáca volt

ami utána jött

ami itt van velünk  

a saját gőgünk

mind fölött

kagylózúgás            

  

világra szabadítottuk

az egymást tápláló felelmeinket

hazudik a múlt

elvágva minden köteléktől

gyermeked sem magánügy

arca lépfene-létnek

védelmeződ feneketlen papírtörvény

gombnyomásra szerelem

szél-álca vadvidék

 

ragaszkodsz mint testekhez az árnyék

a gyűrűsférgek sem fogadnak be

vélik immár egyre többek

 

tűz kellett – kaptatok

s mit kezdtetek véle

megégettétek magatokat

ahogy engem is

 

 

ALTASS EL

  

álmomban szétszóródom –

erdő mélyén a ködben

 

együtt játszunk – egyre azt képzelem

a meztelenre vetkőzött fák alatt nappal és éjjel

 

amikor félek egyre csak kérdezem

azért szeretjük még egymást

ugye

 

álmomban balerina vagy

én páfrány gyom vagy erdő leszek nemsoká újra

lehet te csöppnyi rügy majd virág majd ónix-kikelet

csöndes éj szép álom korona eget borító lepel leszel

 

reményzöld levelekkel érkezem

le gyökér-rögökig

a csillagokig öltöztess fel

álmomban szédítően forogsz – altass el

 

immár önjelölt muzsik tudod

sosem leszek

ahogy a szél köröz mind felett

magam is úgy teszek köréd telepszem

aludj te is aludj el

 

álmodban

párzó szarvasok szeméből itass

 

ahogy madarak torkában az ének szívednek támaszkodik

az utolsó lobbanástól feltámadásig

 

mozog szájunk szüntelen

 

 

 

Arcul ütött világ

 

(kiszállok honnan lehet…, te Világ, nem játszok árulósdit, sértettséget veled – ellenben, veled már…!)

 

1.

 

éhed lettem

jóllakottan így én is –

most csak ennyi számít

 

 

2.

  

szólj – nekem ennyim maradt

mond csak szemembe féltőn bátran

 

a te szemeddel

megértem én a megkettőzött drága fényt

 

tudom miért más minden ölelés

az a tartomány mit letagad minden tudomány

 

a partról a kopár sziklák is egyformák

majd előkészítik a következő hajótörést ennyi semmi más

 

most bálnaének szól – ebben a dalban egy karvaly feszül

égnek dönti hátát behunyt szemmel elterül

 

magammal viszem önmagam

ide-oda cipelem ahogy a szél vagy egy régi kocsmadal inkább

 

álmodban beszéltél drágám

ezer könyvtár szólt rólad – és ezt már te suttogod

 

kivágott fák tar koponyája rémiszt egyre fáj

földalá menekülünk mint leomló hegyek alatt a gombaerdő

 

szájaddal levegő után kapkodok – szólj mond csak szemembe

nézd trombita zúg így vesznek süllyednek szemgödrödben próféciák

 

ha éltél s nem élsz már

hiába szuszog rád a gyom s a vadvirág

 

 

beszélj hozzám

barlangok mélyén a kalcitkristályok meghallgatnak

 

 

 

Embernek öltözött ember

 

(háromszor ellenállt, de mi egyszer sem)

 

 

lehetett úgy öt éves

az anyja szoknyája mögül el nem maradt

templomban meg pláne hogy nem

míg aztán

 

aztán egyszer csak

felfogott valami igazán különlegeset

ünnepekkor a sokadik gyertyagyújtás után

 

Krisztus lába előtt virágcsokor

kevéske élelem ami sohasem hiányozhatott

régi pogány szokás súgta valaki halkan

 

a megfeszített előtt bizony sokan imádkoztak

ha megéheznél – mondta a kisfiú és fölnézett a fénybe

te csak lelépsz onnan és eszel

tudom mindig jól laksz

 

azért nem beszélsz senkivel –

 

 

Kiegészítő információk