Gerencsér Zsolt: Békék I.
Ha egy vállalkozó szellemű elme valaha megírja az emberiség történelmét, az a munka kétségkívül a háborúk története lesz. Közismert adatok alapján mintegy tízezernél is több háborús időszakról tudunk. Akad olyan szakértő, aki egészen pontosan 10473 háborút számolt össze (van azonban, aki csak 9850-et, megint másnál ez a szám eléri, sőt, kettővel meg is haladja az 11500-at)… Talán nem tévedünk nagyot, ha a bolygónkat háborgató ellenségeskedések mellett a megkötött békék fontosságát is hangsúlyozzuk, hiszen általában egy-egy háborút mindig békekötéssel zártak (vagy nyitottak). Ha igaz az, hogy az emberiség nyughatatlanabb hányada olykor-olykor igenis átment a szomszédba egy jó kis helyi torzsalkodásért (vagy korlátozott méretű világháborúért), akkor azt is elfogadhatjuk, hogy a pusztításba belefáradt hadakozóknak néha úgy kellett a béke, mint egy falat kenyér (lásd: kenyérbéke)…
Nézzünk most ezekből a nyugalmat adó és a következő háború emberanyagát megteremtő időszakokból egy (kiadós) csokorra valót, az egyszerűség kedvéért némileg csoportosítva.
Alak és terjedelem szerint
Kisbéke: ártalmatlan csetepaték, torzsalkodások, csip-csup perlekedések végére tesz pontot. Miként neve is mutatja, ritkán jelent hosszú életű, tartós megállapodást, mivel a békétlenkedők rendszerint hamar felmondják, illetve újabb és újabb kisbékék szövegezésével ámítják egymást (lásd még: láncbéke)… Kevésbé ismert fajtája a fecnibéke, melynek szövegét lapszélre vagy könyvből kitépett papírcafatra firkantják (lásd: papírbéke). Némely kisbéke annyira jelentéktelen, hogy aláírására nem is hagynak helyet.
Nagybéke: előző szöges ellentéte. A megegyezést keresők hihetetlen kitartását és elkötelezettségét tükrözi, nemritkán tetemes áldozatokat is hajlandók meghozni érte. Ha több kisbékét összekötnek, láncbéke jön létre, sőt előfordul az is, amikor a szerződő felek valamelyike a nagybékéhez láncolja magát (vesd össze: cementbéke)… Mélybékéről beszélünk, ha a szerződő felek egyike-másika alantas alkuhelyzetben kényszerül tárgyalni. Van víz alatt és föld alatt is megköthető változata. Utóbbit néha barlangibékének nevezik. Jellemzően őskori békekötési módszer, melyhez bizonyos rituálék kapcsolódtak. Aláírását nehezítette, hogy a korabeli békekötők még nem tudtak írni. Ezt általában valamilyen személyes jellel (pl.: kézrátétellel) pótolták. A nemrég Urunghiban fellelt barlangi békéhez annyi kezet csatoltak, hogy talicskaszám gyűjtötték össze a megmaradt csontokat a régészek…
Közepes béke: a kisbékétől lényegesen súlyosabb megegyezés, mely azonban sohasem éri el a nagybéke (para)méreteit.
Kerek(es) béke: gyors megkötésű (lásd: cementbéke), kifejezetten a háborús helyzet megszüntetésére törekvő megállapodás. A békét óhajtó felek elsődleges célja, hogy az egyezmény könnyedén mozgatható legyen. Megfelelő méretű kerekekkel ellátva, akár nagyobb távolságokra is elgurítható. Hatásosabb változatában eleve kerek, kerék alakúra szerkesztik. Az átlagos kerekbéke talicskakerék nagyságú. A százéves háború lezárása azonban már egy traktor hátsókerekét igényelte…
Szögletes béke: hordképességét tekintve igen nehézkes módszer. A régmúltban kifejezetten kerülték a külügyérek, mostanra már vannak áthidaló kivitelezések. Ezek egyike a fülesbéke, melyre valamilyen kiálló kapaszkodót, fogantyút (fület) szerelnek. Fajsúlyosabb egyezmények két vagy akár több fület is kaphatnak. Egészen kicsi, könnyed békék esetében létezik az egyfüles megoldás. Ez esetben a béke kiskabát gyanánt fogasra is felakasztható.
Lapos béke: bár alaposságra törekvő eljárás, első látásra kidomborodik egysíkúsága (vesd össze: szegényekbékéje) Lényege: igénytelenség, olcsóság, gyorsaság (lásd még: villámbéke).
Hegyes béke: előbbivel ellentétben éppen, hogy bizonyos kitüremkedések jellemzik (pl.: túlzott kártérítési igény, elcsatolandó területek pofátlanul nagy aránya, erőszakos lakosságcsere, stb.). Mivel az egyezkedés folyamata jócskán elhúzódhat, ezért bizony sokba kerül. Nem egyszer vérrel, verítékkel kell fizetni érte…
Konvex béke: a szögletes békék csoportjába tartozik. Legfontosabb jellemzője, hogy csúcsainak összege önmagával osztható. Az igazán szabályos konvex béke a legfelső körök megegyezési módja. Íratlan törvény, hogy ebbe a körbe önmagát nem metsző sokszöget nem vesznek be. Azonban, mint minden szabály, ez is fölülírható…
Konkáv béke: értelemszerűen ez egy (nagyon) nem konvex béke. Ahogyan kerekbéke sem. Sőt, még csak nem is láncbéke… Ilyen béke alig van. Sőt, leginkább nincs is…
Anyag szerint
Üvegbéke: főként egzotikus, távol-keleti tájakon használták (nagyzolásból). Későbbi korok békekötői szívesen mellőzték, mert átláthatósága miatt kevésbé rejthettek bele jogi csűrcsavarokat. Jellemzője még sérülékeny volta, nehezen tűri, ha összehajtogatják…
Cementbéke: más néven, betonbéke; az alvilág kedvenc megegyezési módszere. Előszeretettel alkalmazzák városi környezetben. A túlságosan izgága, kötözködő (ügy)felet egyszerűen belefoglalják (-kötik) ebbe a békébe…
Papírbéke: miként neve is jelzi, kisebb-nagyobb darab papírra írják. Közel sem annyira törékeny, mint az üvegbéke, de az elemeknek, különösen a víznek és a tűznek, nemigen tud ellenállni. Ellenben végtelen türelemmel viseltetik a nyomdafesték iránt…
Rozogabéke: fából faragott, kevésbé tartós anyagú megállapodás, melyet nemcsak megrögzött háborúpárti, nyughatatlan egyének, hanem gombák vagy farontó bogarak is könnyedén tönkretehetnek…
Rongyosbéke: az ókori Kína találmánya volt, később Nyugat-Európában is meghonosodott. A szerződést megkötő felek örömüket, hagyományosan, a békeszerződés magasba emelésével és lengetésével mutatták ki (v. ö.: rongyrázás).
Műanyagbéke: egészen új keletű változat, nagy előnye, hogy tökéletesen ellenáll a múló időnek, éppen ezért esővízgyűjtőként is használható (lásd: zöldbéke).
Az óceán békéje: a vízalapú nagybékék csoportjába tartozik. Megkötésének már nem feltétele az úszni tudás…
Kenyérbéke: ez a nem túl nagy szakítószilárdságú békefajta orosz nyelvterületen terjedt el. Nevének a múlt homályába nyúló eredete, hogy elfogadásakor, eleinte kenyérszeleteket osztogattak (v. ö.: kenyértörés). Bizonyos vidékeken erősen megsózzák, hogy az elhunytak vérére emlékeztessen… Franciahonban mustárral és parmezánnal tálalják. A bajorok enyhén savanyítva készítik. Elhíresült kenyérbéke volt a breszt-litovszki, mely alkalomból kevert rozslisztet alkalmaztak. A polgárháborús állapotok miatt azonban a rozsot valahová elkeverhették, mert helyette fenyőfakéreg- és mosóteknő-liszt lett az alapanyag. Harmadik világbeli országokban is divatos, ott (rendszerint) még aznap megszegik…
