Péntek Imre: Átvonulás
A változás lecsengett, célhoz ért,
milyen remek, hogy csendes, vértelen –
izzadt a fényes pofájú értelem,
s lessük, jó fiúk, ki kapja most a bért,
jutalmat, állást, szent babért,
s ki marad megint talpig meztelen,
fetrengve porba; mélybe, lenn,
pedig egyet mást ő is megtett azért...
A massza lágy, de szilárdul már a kéreg,
helyet talál magának a féreg és a véreb,
az esték lágy szava régi harangkondulás...
Mintha jártunk volna már e tájon,
ez istenverte, szikes, szűk lapályon,
hol engedélyezett a koldulás.
