Szutrély Péter „Fapofa 74” című kötetéről

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Búvópatrak Könyvek, Kaposvár, 2023)

 

A mindennapi hangyaharcban alig veszi észre az ember az apró szépségeket. De tegnap ünnep volt, amikor mélyebb visszhangot vert bennem az élet vonzása!

 

Számomra az jelentette az ünnepet, hogy Szutrély Péter kötetét   hozta el a postás. „Letettem a cisztoszkópot, otthagytam az ultrahangot, nem tapint az ujjam többet, befedem a mikroszkópot.” („Az urológus búcsúja”) A katéterrel számtalanszor vizeletet fakasztó, immár nyugdíjas orvosdoktor búcsúzik a gyakorlati teendőitől. Orvosi hivatását vállalja eredendő szójátékossággal.

 

Ám azonnal megkacsásodik a „Téli kacsa dala” című versben. Fázva táncol a jégen, és fabrikál egy csodálatos „kacsaéneket”.

 

A kötet címe tudatosan megtévesztő. A fapofa valójában egy sokféle virágzó bokrot és élő fát eltakaró, aztán maga mögött az olvasójának megmutató liget, amelyben („Lengő-zsongó”) a magyar nyelv szép virágos eperágként lengedezik, netán tevehát, melyen hazautazik a magyar.  

 

A költő Beának,  hitvesének ajánlja verseit. („Tik-tak”, „Lelombozás”,  „Variációk”.) Csupa visszatekintés közös életük vérvörös alkonyára, netán az egykori napsütéses nyarakra.

 

 Szimbólum értékűek e versekben az őselemek, a föld, a víz, a tűz és a levegő, amelyek a legtöbbször a békés közönyt, az egyéniség alámerülésének közegét jelentik, máskor a kicsinyességekben aprózódó világ ellentétét, a végtelen nyugalmat. Megint máskor a sivárság képzetével társulnak, és az elvegyülés, megsemmisülés, eltávozás, visszatérés, védtelenség, élet, halál képzeteit idézik elénk.

 

A víz az élet és a véges emberi sors jelképe, metaforája a hullámait görgető tenger. Ez a motívum is hozzájárul ahhoz, hogy kozmikusnak érezzük ezt a világot, és úgy észleljük, hogy a versek az időnek és a térnek végtelenségébe avatnak be bennünket.

 

Pilinszky János számára, a legtöbb jelentésváltozást a teremtőt jelentő víz hordozza. Lám, itt is: „Fenn víz, lenn víz, levegő”, („Egyenletes úszás”) melyben ring, mint egy csecsemő. De még a szél is vízszagú. („Ősz”)

 

Ám van itt humor is! Az „Empty” című versben megjelenő szmájlik, az Alpokon átkelő és  „ante portas”, azaz Róma kapuja előtt álló Hannibál, mert „az Alpok az nem Annabál”, („Ókori story”) A humor még az olyan tragikusan komoly, mélyebb értelmű, filozofikus mondanivalójú verseket is átragyogja, mint a „Sakk”, amelyben  „a fekete üt fehér parasztot, a királynőt elvitte a bástya”. Avagy „Karinthyval röviden” – „nem írhatom le senkinek… hát leírom ide  mindenkinek..”

 

Maga a kötet csipkebokor. (Mely ugyan nem ég.) De szép! Mintha Pán, a természet istene jelenne meg, s adna magából egy parányi istenséget.  

 

Ezek a versek  „dalban, rímben, versben, szóban” („Szaporító”) foglalt apró szívdobogás-harangkongások.  Meg a hűség jelei is. A hitvesi szereteté. A „Te írtad…” című az egymás nélküli vacogást, az összefonódó négy kéz és két érzést szimbolizálja. A költő fényt küld szerelmére, kavarja körülötte a lombokat, és betakarja puha hótakaróval, amely alatt földszagú csókkal szereti. Ugyanez az ölelkezés jelenik meg a „Tangó” – ban is.

 

            Kölcsey Himnusza után szabadon. Így zárul a kötet:  – „Isten áldd meg a magyart…Szólj hozzá jó szót, igaz igéket, adj hiteddel békességet…” – („Új fohász”) 

  

 Szutrély Péter szavainak képisége nem egyetlen sajátossága. Mindegyiknek megvan a maga „mikroritmusa”, a szöveg hangszerelését erősítő zenei oldala is.

 

Az ember szíve megrebben, mint mindig, ha olyan igaz, tiszta és szép hangot hall, mint a „Fapofa 74” alkotójának hangja.

 

Nem feledkezhetünk meg a hangulatában rémesen odaillő Tettamanti grafikákról sem, hiszen megtudjuk, hogy élethosszan tartó rokoni együttműködés volt közöttük.  A nagyon gondos, érezhetően felelősségteljes szerkesztés Csernák Árpád munkája, melyet már nem kell dicsérni, hiszen tőle csak ilyen magas szintet várhatunk el. Ugyanez vonatkozik Csernák Bálint értő tipográfiájára és tördelési munkájára is.

 

„Költő: élőbb életet élünk általa” - írja Adyról Móricz. Köszönöm az alkotóknak, hogy élőbb életet élhettem általuk.

 

Szeretettel ajánlom hát e kötetet mindenkinek a figyelmébe.

 

Szilvási Csaba

 

(Tatabánya, 2023. október végén)

 

 

Kiegészítő információk