Szente B. Levente versei
Ti kik voltatok
„Mik vagyunk?
Szemtanúk saját kivégzésünknél,
bárd alatti betűvetők,
lebegő írástudók kötélen,
sorokban menetelő krónikások,…” Bak Rita: Írástudók
vakká tettetek hűségessé
higgy és ne kutass – minden másvilági
kérdésemre már gyermekkoromban ez volt a válasz
egész életem szélmalomharc
megállítani a szelet nem tudod
a malmot el lehet bontani
attól a szél jön megy fűszál tövében ott marad
erőtlen nyelv remeg – kinevetnek
nem is tudják
emberiség elleni bűntettet követnek el
asztalbontással önkényesen
amikor a család ellen szólnak
nézd a patakot a folyót
benne a kövek kicsik vagy nagyok legyenek
hallgatnak egymásnak nem nyelvelnek
s hol van még a tenger
az igazi a valós emlékezet
mondtam védekezésképpen
az élőkben holtakkal
a szétválaszthatatlan tiszta könnyekkel
egy istenben az embert akkor sem helyettesítheted
a hit vagy a szeretet nem bocsátható áruba
miként a tettek sem – csupán a halak tudják
kihalás előtt és után miből
mennyit viselnek el
a bennem élő gyermekek
csak most tanulják
ti kik voltatok –
LEVÉLTÖREDÉK HOZZÁD
„… úgy él, mint a holtak, titokban.”
Amoela
elültettem egy facsemetét
nagyon szurkolok neki erőben egészségben
zöld koronás totemoszlopként
felnőjjön mielőbb mert a közönytől ég
a világ mint
tapasztalt lepke-bábjátékos
vén időként fojtogat körém tekeredik
átsző leplezetlenebbül
érzem te csillaggá leszel
elmosódnak a határok – felnevelsz
még sem tudom ki vagyok
szőlőlevet ittam fügét mutatok
álmomban szárnyakra kapunk
egymásba rendeződünk szépen
a hetedik nap után mi jön kérdezem
lámpaoltással véget ér-e minden
leszünk-e csók-lenyomat
tested kopjás éden-kapuja alatt
hol angyalok tűrnek csöndben
szerelmet halált forradalmat
