Szente B. Levente versei

 

 

 

Ti kik voltatok

 

„Mik vagyunk?

Szemtanúk saját kivégzésünknél,

bárd alatti betűvetők,

lebegő írástudók kötélen,

sorokban menetelő krónikások,…” Bak Rita: Írástudók

 

 

 

vakká tettetek hűségessé

higgy és ne kutass – minden másvilági

kérdésemre már gyermekkoromban ez volt a válasz

egész életem szélmalomharc

 

megállítani a szelet nem tudod

a malmot el lehet bontani

attól a szél jön megy fűszál tövében ott marad

erőtlen nyelv remeg – kinevetnek

 

nem is tudják

emberiség elleni bűntettet követnek el

asztalbontással önkényesen

amikor a család ellen szólnak

 

nézd a patakot a folyót

benne a kövek kicsik vagy nagyok legyenek

hallgatnak egymásnak nem nyelvelnek

 

s hol van még a tenger

az igazi a valós emlékezet

mondtam védekezésképpen

 

az élőkben holtakkal

a szétválaszthatatlan tiszta könnyekkel

egy istenben az embert akkor sem helyettesítheted

 

a hit vagy a szeretet nem bocsátható áruba

miként a tettek sem – csupán a halak tudják

kihalás előtt és után miből

mennyit viselnek el

 

a bennem élő gyermekek

csak most tanulják

ti kik voltatok –

 

 

 

  

LEVÉLTÖREDÉK HOZZÁD

„… úgy él, mint a holtak, titokban.”

               Amoela

 

 

 

 

elültettem egy facsemetét

nagyon szurkolok neki erőben egészségben

zöld koronás totemoszlopként

felnőjjön mielőbb mert a közönytől ég

 

a világ mint

tapasztalt lepke-bábjátékos

vén időként fojtogat körém tekeredik

átsző leplezetlenebbül 

 

érzem te csillaggá leszel

elmosódnak a határok – felnevelsz

még sem tudom ki vagyok

szőlőlevet ittam fügét mutatok

 

álmomban szárnyakra kapunk

egymásba rendeződünk szépen

a hetedik nap után mi jön kérdezem

lámpaoltással véget ér-e minden

 

leszünk-e csók-lenyomat

tested kopjás éden-kapuja alatt

hol angyalok tűrnek csöndben

szerelmet halált forradalmat

 

 

 

Kiegészítő információk