Batsányi János arcképe
Kerék Imre: Batsányi János arcképe
H. Füger festménye 1808
Lásd ezt a gránitból kifaragott
arcot, könyörtelen tekintetével:
mint ellenállásra felhívó fényjel –
kiold belőled minden salakot.
A verseitől rettegett a zsarnok,
s ennyi elég volt, hogy értük lecsukják –
s jónéhány spicli, dilettáns akarnok
hajbókolva várta érdeme jussát.
Ferdén nézték literátor-vezérek,
nehogy vállukról juthasson magasra,
holott elvük: „Tiszteld a tehetséget!” –
Tehetségnek persze magukat tartva,
s egyiknek sem maradt üres a marka.
(Volt okádásig: „Hej, te rongyos élet!”)
Németh István Péter: Batsányi János arcképe
H. Füger festménye 1808
Pokolba minden hátteremmel!
Látass így, Mester! Csak ilyennek láss már,
vulkáni csúcsot gondolnod sem kell
mögém, se magasabb fákat a hársnál.
Mert nem adatott Egy valaha,
vállamra ne hullj, vízesés, permeteg!
Kibomlik Gabriellám ősz haja --
magunkénak vallunk minden gyermeket.
Hát ne lássam betűim hiányzani
s vélük ez arcomat majd egyedül,
akár a Balaton hármas hullámai --
verseim pergámene itt hengerül.
Forgandó köpönyegben nem én. Örökre
ezért kabátom harag-zöldje.
