Fecske Csaba versei
Így van ez
a legfőbb jó az ami van
lehet akár haszontalan
is mégis örömet szerez
hiányzik majd ha odalesz
csontjaidban a mész neszez
az idő mindig megelőz
még nyár se volt már itt az ősz
és reményt ökörnyálból szősz
mely ezüstösen csillogó
hogyha már semmire se jó
legalább olyan szép legyen
hogy fönnakadjon szíveden
Átaludtam
átaludtam az életem
mindent csak álmodtam
nem történt meg velem
semmi sem volt igazi
csak hitvány másolat
árnyék a földön amit rólam
nyúzott le kínok között a nap
tapogatózom vakon
szemhéjam leragadt
föllázadt a testem ellenem
a szívemmel látok mióta
angyal rúgta meg a fájdalom
sokra képes vajon mit akar
a körülöttem settenkedő idő
Ne miattam
ha rám találtok valahol valamikor
fürdessetek meg bizalmatokban
vegyétek ki szememből a szálkát
ami zavarja a látásomat
bárhova nézek ugyanazt látom
a kivénhedt remény ráncait
ne miattam tegyetek jót
magatokért hogy nyugodt szívvel
mondjatok igazat mégha fáj is
és el ne tévedjetek senki örömében
