Rainer Maria Rilke: Ádvent
Téli erd?n hópihe-nyáját
tereli pásztorként a szél.
Egy-egy feny?t sejtelem jár át:
nemsokára szelíd fénykörbe tér;
s kifelé hallgat. A fehérl?
út fölé nyújtja száz gallyát –
várja készen, míg ég fele n?
az egyetlen, szent éjszakát.
(Kerék Imre fordítása)
A téli erd?n szél-pásztor jár
Hópihe-csordát terelve.
Egy fát, hogy kiválasztatott, már
Nem rettenti a szekerce,
Sejti a fényt. Az út fuvatát
Érinti örökzöldje, n?
Csak egyre vihart hajlongva át,
S várja a szent éjt a feny?.
(Németh István Péter fordítása)
