Csapó Endre: Van-e európai azonosságtudat?

 

Szabadjon személyes élménnyel elindítani ezt a nehéz kérdést. Vénemberek előnye az áttekintés során az a tény, hogy még érezték és őrzik a ma már történelmi múlt atmoszféráját. Hovatovább átéltem ezeréves nemzeti történelmünk közel tíz százalékát, az így összegyűlt áttekintőképesség lehetővé teszi a mai fejlemények korhű távlati szemléletét. Ennek alapján állítom azt, hogy „békeidőben” már folyamatban volt az európai egységesülés, amit ma olyan sok akadályba ütközik. Gyerekkorom emléke ez a „békeidőben” szó, amit oly sokszor hallottam idősektől. Merthogy akkor az élet természetes rendje volt az emberi találékonyság csodálatos eszközén, a vaspályán száguldó vonaton bejárni Európát, szabadon, veszély nélkül. Beteljesedett Petőfi jóslata Vasúton című költeményéből:

 

Száz vasútat, ezeret!

Csináljatok, csináljatok!

Hadd fussák be a világot,

Mint a testet az erek.

 

Ezek a föld erei,

Bennök árad a műveltség,

Ezek által ömlenek szét

Az életnek nedvei.

 

Miért nem csináltatok

Eddig is már?... vas hiányzott?

Törjetek szét minden láncot,

Majd lesz elég vasatok.

 

Valóban, Európát, mint együvé tartozó földrészt, a vasút valósította meg. Akkor még nem érzékelhették Európa polgárai, hogy ez a fejlődés rövidesen a végzetévé válik a nagy élménynek, a szabadon beutazható Európának, az emberi történelem legígéretesebb fejleményének – mint azt látni fogjuk.

Európa a világ szellemi műhelye volt. Érzékelésül itt csak egy várost, csak a zenei életet említve utalunk a nagy történelmi életre rendelt Európára: Weimar: a klasszikusok és nagy szellemek városa. Goethe és Schiller, Herder és Wieland, Nietzsche, Fürnberg, Liszt, Bach, Cornelius, Gropius, Feininger, Klee, a nagy nevek Weimarban, a német és európai szellemi történelem jeléül. És ez csak egy a kultúrközpont városok közül.

Magyarország sem maradt ki a vasútalkotta fejlődésből. A XIX. századi nagy európai föllendülés idejére a magyar politikai zsenialitás-alkotta duális nagyhatalom egyikeként részesült a fejlődésben, abban a korban, amikor a nagy állami egységekben valósult meg az ipari-kereskedelmi fellendülés. A Szent Korona-királyság új fényben ragyogott fel, emlékeztetőül, hogy egykor alapító részese volt a kereszténységben egyesülő Európának, tehát az Európa-alkotók egyike.

Európa veszélyes vetélytárssá nőtt az Atlanti óceán partvidéki hatalmainak gyarmatbirodalmán világhatalmi tényezővé vált bankárvilág számára.

Milyen letarolt proletár szellemi posvánnyá aljasodott mindez a XX. században, ahol korábban a szabadság eszmeisége teremtett példát az élhető világról.

Szétroncsoltatásával Európa is arra emlékezhet, hogy végetért világvezető szerepe. Nem saját hibájából, hanem Európán kívüli idegen hatalom fegyveres ereje terítette le. Amely távoli hatalom – mégegy letarolással – azóta is jelen van meghatározóan Európában, katonailag, politikailag, gazdaságilag egyaránt.

Békében!” Ez a fogalom eltűnt Európa népe részére. Azóta adódik néha fegyvernyugvási időszak, de a nemzetközi politika romlott világában a békétlenség mindennapi életük bontó eleme.

Mivé lett az az európainak lenni tudat, ami az én nagyszüleimnek olyan természetes volt, mai szóval az identitás, amit a vasúthálózat alkotott meg Skandináviától Sziciliáig, Hispániától a Dardanellákig. Más nyelvek, más szokások, más viselet, más ételek, ezek fölött a művészet, tudomány, irodalom égboltja feszült, ez volt Európa. 1914-et követően Európa fiataljai már csak csak katonaként, hadifogolyként, hősi halottként jutottak el másik országba, ami akkor már „idegen ország” volt és sokáig az is maradt.

Közép-Európa szenvedte el a legtöbbet, a békebeli határok sehol sem maradtak meg, sok új határ a többség számára átléphetetlen volt. A leszakított etnikumok rendezhetetlen sorsa állandósítja a békétlenséget.

Európának ebből a fogságból ki kellene törnie. Ami csak erőinek egységesítésével lehetséges. Történelmi parancs az európai nemzetek erős, egységes fellépésre képes szövetsége, amelyben összeadódik a felszabaduláshoz szükséges erő.

A képlet egyszerű volna, ha nem bonyolítaná a képet az egységet megbontó belső ellentét. Már a kezdet is mutatta, a külső támadóknak voltak belső szövetségesei. Végül Európa áruló gyarmattartó országai is részesültek az összeomlás keserveiben. De emberi természet, beállni az erősek szolgálatába. Csak hűségüket kellett áttelepíteni olyan eszmék megvallásával, amelyek világpolgárságot hirdetnek, a nemzet iránti hűség ellenében. Ilyen most az atlantai alkalmazotti kötődés liberalista szellemi hűsége, szemben a populistázott, nacionalistázott kirekesztéssel.

Teljes identitászavar Európában az amerikai katonai-politikai-gazdasági jelenlétet szövetségesi állapotnak tekinteni. Abszurditás az amerikai katonai megszállás idején amerikai érdekekre alapított Európai Uniót ilyen szerepben véglegesíteni, felépítésében azonossá alakítani az Amerikai Egyesült Államokkal.

Ismerjük az alapító atyák szándékait. Tetszik–nemtetszik, az EU, amikor megalakult, még egészen természetesen a tagországok közös intézményeként jött létre, amelyben a létező államok szuverenitásuknak csak egy részét adták a közös vállalkozásba. Ezt az intézményrendet követte az EU a szovet állam összeomlását követően az unió keleti országokkal történt bővítésekor is. Ezért volt elfogadható Magyarország részéről is 2004-ben. Ezért jelenti ki Orbán Viktor, hogy minden ellenvetésünkkel szemben Magyarország benn marad az unióban, mert arra szükség van. A problémát a változásra ütemezett törekvések okozzák, azok szorgalmazója az Európai Bizottság.

A Bizottságnak a jelenlegi rendszer szerint annyi tagja van, ahány tagországa van az Európai Uniónak, minden tagállam egy biztost küld a testületbe. A testület magyar tagja Navracsics Tibor oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportért felelős biztos. A Bizottság egyik legfőbb hatásköre, hogy jogszabályokat javasolhat (kvázi jogszabály-kezdeményezési monopóliuma van), aminek elfogadásáról főszabály szerint az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa dönt.

Az Európai Bizottság politikai irányzatával van baj. A Bizottság politikai elvek megvalósításának eszközévé teszi a szervezetet, érzéketlen az európaiság lényegét adó eszmeiség iránt. A Bizottság, nagyobb részében liberalista elvhűséggel, a globalizmust gauleiteri módon szolgálja. Ôk a kapunyitói az uniformizáció, a globalizáció, az amerikanizmus programjainak. Egyre-másra úgy viselkedik ez a pártemberekből álló társaság, mint egy szupranacionalista intézmény, amelynek antinacionalista feladatai vannak.

Nagy szerepe van a Bizottságnak az Európai Unió tervezett átalakítása előkészítésében. Az átalakítás kérdése állandóan napirenden van a liberálista, globalista szemléletű tagok részéről az unió egész szervezeti állagában.

Európa jelenlegi politikai vezetése megbukott, az európai biztonság helyreállításához alapvető változásokra van szükség – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök Tusnádfürdőn, 2016. júlis 23-án a 27-ik Bálványosi Nyári Szabadegyetemen tartott előadásában. A miniszterelnök több ezres hallgatóság előtt kifejtette: a bevándorlási válság, terrortámadások, a brit kilépés közepette Európában napról-napra nő a félelem, a polgárokban elhatalmasodik az érzés, hogy bizonytalan a jövő. Megállapította: elitválság és demokráciaválság van Európában és a nyugati világban. Kimondta – ahhoz, hogy eltűnjön a félelem és bizonytalanság, az unióban minden gondolatot, politikai akciót és kezde-ményezést, amely hatásköröket akar elvonni a nemzetállamoktól, meg kell állítani, ezt a politikát abba kell hagyni, a nemzeti szuverenitás visszaszorítása az európai jogkörök javára egyike a legnagyobb veszedelmeknek Európában.

Az Európai Unió politikusai ennek pont az ellenkezőjét akarják megva-lósítani. Az uniós külügyekért felelős európai biztos nem is tagadja, hogy ebben a kérdésben George Soros pénzügyi és politikai manipulátor tanácsait (utasításait) követi.

Uniós körökben ezt tagadják – érthető, hiszen milyen képviseleti szervezet az, amit kívülről irányít egy kétes hírű nemzetközi pénzhatalmi személy, aki notórius beavatkozó számos ország belső rendje ellenében. Azonban egy egészen friss információ ezt megcáfolja:

Az Index jelenti 2018. február 1-én:

Az EU-biztos felfedte, miről beszélget évek óta Soros Györggyel

Húsz éve arról beszélget Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke és Soros György, hogyan lehetne közelebb hozni egymáshoz Európa széttagolt részeit. Az Európai Bizottság naptárában szerepel, hogy Soros György csütörtökön találkozott Margrethe Vestager és Frans Timmermans uniós biztosokkal. A közmédia sajtótájékoztatón megkérdeztük Frans Timmermanst, az Európai Bizottság első alelnökét, hogy miről szólt a tárgyalásuk.

Már legalább húsz éve, időről időre beszélek Soros Györggyel, és a téma mindig ugyanaz, hogyan segíthetünk abban, hogy Európa szorosabban összetartson. Azzal a felismeréssel kezdődött, hogy habár Európa kettéosztottsága megszűnt, de ahhoz, hogy Európa két fele valóban közelebb kerüljön egymáshoz, sokat kell dolgozni és sok erőfeszítést kell tenni. Soros György az elejétől kezdve elkötelezett volt ez iránt a cél iránt, és valamilyen formában nekem is mindig ez volt a feladatom.”

Timmermans hozzátette, hogy szerinte Európa legnagyobb érdeme, hogy véget ért Európa megosztottsága. „Kiváltságosnak érzem magam, hogy ezért a célért dolgozhatok már évtizedek óta, és ezután is folytatni fogom erről Soros Györggyel a megbeszéléseket. Arról, hogy merre tartunk, hogy mi történik Közép- és Kelet-Európában, hogy mi történik Nyugat-Európában, a Balkánon, milyen fejlődést látnánk szívesen. Egy ilyen eszmecserét folytattunk ma reggel, és ilyen eszmecserét folytatunk már hosszú-hosszú évek óta.”

Timmermans arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a találkozó szerepelt a naptárában, mindenki számára nyilvános volt a ténye. Azt mondta: „határozottan állíthatom, hogy az együttműködés Soros úrral mindig nagyon konstruktív volt. Elkötelezettsége a nyílt társadalom, a jogállamiság és a demokrácia iránt az én szememben Európa javát szolgálja.”

*

Soros Európa ellensége, az inváziós migráns-áradat szervezője, az Európai Unió irányításában meghatározó szereplő.

Európa veszélyeztetettsége súlyosabb és mélyebb probléma, mint a brüsszeli fertőzés kezelése. Nem Brüsszelből fog elindulni a változás.

Európa elárasztása annyira világosan látható monumentális gonoszság, hogy nem nehéz megjósolni, Európa népei előbb-utóbb elsöprik a politikai exaltáltság hitvány pártjait a kormányhatalomból. Ebben a felvonásban ismét a magyarok lesznek a példamutatók.

Nem lehet épeszű az a szavazó, aki arra szavaz, hogy engedjék be a muzulmán áradatot. Ennél világosabb választási képlet még nem volt.

*

Ha mindezideig késett is az elveszített európai identitás felújulása, a migrációs áradat nyomán minden logika szerint fel kell ébredjen Európa népeiben az életviteli, moralitási kétféleség létveszélyeztető demonstrációjának sokkhatásában a legelemibb védekezési reflex olyan megfogalmazása, hogy – európai vagyok, egy az ötszáz millióból, és európai akarok maradni, szemben minden idegen nyomulással.

 

Megjelent a Magyar Élet 2018. február 22-i számában

 

Szutrély Péter: Egy gyaur megretten

 

Miért választom április 8-án Orbán Viktort?

A 2018. Március 15- én tartott beszédéért!

Azért, mert szemléletesen vázolta Európa sötét jövőjét.

Pedig még nem tudta annak a néhány perces híradónak a részleteit, melyeket 2018 március 16-án a Z DF adásában 19.00 – ill. 21.15-kor láthattunk.

Horst Seehofer, éppen hivatalába lépő szövetségi belügyminiszter, (a korábbi orvosfaló egészségügyi miniszter, ki szívbetegsége után megkövette a medicinát,)

azt nyilatkozta, hogy: „ Németországot évszázadokon át a keresztény kultúra jellemezte. Így az a kijelentés, mely szerint „az iszlám Németország része”, valótlan, téves.”

Angela Merkelt éppen két napja iktatták be negyedszer kancellári hivatalába. Miután a választók nem kívánták őt erre a tisztségre, az őszi választásokon egyértelműen megbukott. Kancellár lett mégis, mert hat hónapon át csűrte-csavarta úgy, hogy más alternativa az „erős és cselekvőképes Németország és így Európa érdekében ” rajta kívül ezúttal sem maradt. Megesküdött hát újra hivatalára, mely a „német nép érdekeit szolgálja”. „Isten őt úgy segélje!”

2018. március 16 - án Seehofer fenti kijelentésére a következőket mondta szó szerinti fordításban:

Időközben négy millió moszlim él Németországban, és itt gyakorolják a vallásukat, s ezek a moszlimok Németországhoz is tartoznak, és ezáltal a vallásuk ugyancsak Németországhoz tartozik, vagyis a moszlimoké.”

A mondat retorikai minőségétől tekintsünk el, a „Religion” (vallás) szó második kimondásakor jelentkező nyelvbotlástól ugyancsak.

Tekintsünk el az arckifejezés szenvtelenségétől, sápadtságától is, hiszen ezek Merkel asszony jellegzetességei.

Az „időközben” (inzwischen) kifejezést Merkel szóvivője is megerősítette. Vagyis a megnevezett szám bármikor, bármennyivel növekedhet.

Ugyanezen híradásban néhány perccel később további hírbunkó érkezett:

Macronnal való találkozásuk során Merkel jelezte, hogy „június végéig olyan cselekvési tervet fognak előterjeszteni, mely világosan felmutatja az EU jövőjét, a szükséges változtatásokat.” Merkel e téren okvetlenül eredményeket kíván látni. Macron pedig arra utalt, hogy az általa előterjesztett tervek csakis a német kormányképzési időhúzás miatt késlekedtek megvalósításukban. E terveket pedig szociális érzékenység fogja jellemezni.

A Hunyadiak, Kinizsi Pál, Dobó István, a Zrínyiek, vagy Török Bálint, de még a kis Gergő és Vica is borzongva forognak sírjaikban.

Nincs más választásom, arra az emberre kell szavazzak, aki mindezt két nappal előbb pontosan leírta. Nem jóslatokat mondott, hanem megmutatta Európa sötét jövőjét. Nem kell több, a fentiek bőven eleget mondanak.

Szutrély Péter: Kedves Búvópatak!

Nincs semmiféle jogom „beleszólni” semmibe, ilyesmi nem is vezérel. Nem érzem magam „illetékesnek” a lap dolgaiban, életében, tetteiben, még akkor sem, ha beképzelem magamnak, hogy kb. jó 15 éve „háziszerzője” vagyok. Ezért hálás köszönet! Ahogy akkoriban az éteren keresztül egymásra találtunk, az önmagáért beszél. Ma is ez a lényeg.

Válság van. Hiszen ha csak a „Búvópatak” - nál lenne! Lazán kihevernénk. Ámde válság van mindenütt. Az egész általunk, máig élő generáció által valamire tartott világban. Lehet, hogy 100 év múlva ez a mi, mai válságunk mosolyt fakasztó lesz, bár az elmúlt jó 300 év világválságai bennünk sohasem váltottak ki mosolyokat.

Válság van. A szellem válsága. Biztosan. De mi a csuda is a szellem?

Az a világ, melyet azután alkalmazott az „ember”, miután felegyenesedett. Szellem volt már az is, hogy árnyékokkal játszott a barlang falán. Ámde csak azután, hogy nem volt már se éhes, se szomjas, és a nőt is megismerte. Ekkor jött a szellem.

Más volna ez ma? Egyáltalán nem. Legfeljebb a szomjúság, az éhség normatívái változtak. A szomjúságot ma borászok (somelier) oltogatják, illetve magyarázzák, az éhséget 77 csillagos szakácsok (varázskotyvasztók) habarják, és a nőt, hát... Nem kell hozzá sok idő, és nem tud az ember e fogalommal mit kezdeni.

Válság van. A szellem válsága. Azé a szellemé, amiről azt hittük, hogy a művelt ember része. Nem az. Ezért van válság, mely fordítható elágazással, ketté válással, egyik – másik, vagyis 1 – 0 képlettel. A kifejezés értelmetlen, minimalista, leegyszerűsítő, s mint ilyen (mint modern és követendő) primitiv.

Nem válság van. Nem válaszút, erre vagy arra. A kérdés az, hogy legyen, vagy ne, mert felesleges? (Hamlet sem ismerte a válság fogalmát.) A lét vagy nemlét kérdése nem válság. Élet. Egyszerűen. Így. Ha pedig nemlét, akkor annyi, vagyis halál, vagyis semmi, vagyis por, temető, ex és hopp.

A szellemnél sincs ez másképp. Elérkeztünk arra a pontra, amikor az a véglény, aki magát embernek nevezte, lecsatolja magáról azt a néhány – szerény – megkülönböztető jelet, ami esetleg erre feljogosította. Mi több, még ennél is mélyebbre csúszik, hiszen környezete alapvetéseit is képtelen felfogni. Elfelejti, hogy a tűz (energia) nem magától értetődő valami, hogy nem vész el, de nagyon átalakul, s elilllan kezei közül. Elfelejti, hogy az osztódáson túl van egy „ügyesebb” szaporodási forma, amihez viszont két nem kell. Elfelejti, hogy ezt a kicsiny golyóbist, a Földet zömmel a víz uralja, olyannyira, hogy önmaga, mint ember is döntő részben vízből áll. (Az agya is.)

Elég ebből!

Inkább gondolkodjunk azon, ha már a víznél tartunk, hogy mi is az, hogy BÚVÓPATAK?

Az egy víz. Valahonnan valahova folyik, törekszik, mint a vizek általában. Hosszú évek óta ez a mottó: „Nincs lágyabb, mint a víz, mégis a követ kivájja, nincs különb nála.” (Lao - ce)

Elképzelem, ahogy átcsörgedez egy kis ér valami barlangnyíláson, csobog-bugyog, frecskendezik, vidám, friss és hűvös. Elképzelem, hogy mennyire tiszta! (Egyszer voltam igazán, nagyon szomjas: a Plitvicai tavaknál kóborolva. Ennyi csodálatosan üde vizet eladdig sosem láttam.) Míly szoros a barlang, míly sötétek ásítoznak odabenn! De egy vidáman csobbanó vizecskét, ha már arra megy, ha már mennie kell, ez mitsem zavarja. Tudja, hogy valamikor valahol kiér valahová, ahol majd rásüt a nap, ahol halak csobbannak benne, de azt is tudja, hogy valamikor áradó folyammá lesz, meg sós tengerré, melynek partján buta emberek üldögélnek.

Mindez nem zavarja, mert ő víz, ő élet és út, ő az, ami ezt a kis golyóbist uralja.

Mi ne társuljunk hozzá? Van ok, mely ennek ellentmond? Volt valaha is? Voltak nehéz, mi több élhetetlen idők. Vannak ma is. Ám biztos, hogy ki kell száradni? Biztos, hogy elérkezett a sivatag, ahol már a víznek nincs tovább?

Ha elérkezett, akkor udvariasan átadjuk a helyünket a kaktusznak.

De még ekkor is! Gondoljunk a welwetshia mirabilis valóban felfoghatalan növényére! Képes ezer évet a sivatagban eltölteni! Bensője egy egész búvópatakvilág! Rendben. Térjünk vissza a saját hétköznapunk futóhomokjára.

Valóban itt az idő felhagyni mindennel, amit generációnk valamilyen alakban szépnek érzett? Itt az idő a kapitulációra a szellemtelenség, lélektelenség, lélekgyilkolás, kiüresedés, elszáradás homokviharai előtt? Nem vagyunk mi búvópatak? Welwetschia mirabilis??

Csobogjunk tovább! Valahogyan. Vékonyan, alig loccsanva, szinte észrevétlenül. De friss cseppekkel.

 

* * *

 

Ám elég volt a költészetből, a filozófiából, mert éget a kérdés, hogy most akkor mi legyen? Nem tehetek egyebet, mint kérdezek, mert aggódom. Kérdezem tehát:

Nincs valahol néhány fiatal, akinek esetleg rezonál még ez a mi világunk? Akiben megmozdulgat az érdeklődése facebookon túl arra, hogy értékkel játsszon fiatal szíve? Csak 3 - 4 ilyen kellene! Ha az én fiatalságomra gondolok, nagyon boldogan eveztem volna hasonló vizeken, nagyon bodogan slalomoztam volna búvópatakokon.

Hobby, szórakozás, érdekes elfoglaltság? Szívesen az ő eszközeikkel, vagyis „app”-okkal, „online”-ilag, és így tovább addig, amíg ők igényeiket meg nem látják benne.

Búvunk. Ügyesek vagyunk. Rejtőzünk, majd előjövünk. Izgulunk. Szorulunk. Kiváltódunk. Megtaláljuk és megtaláltatunk. Selfizünk most, s selfizünk állandóan, amikor merülünk, s amikor felbukkanunk. Csobbanva is. Elküldjük x-nek, meg z-nek, akinek – reméljük – elakad a szava, legalább is addig, hogy „vauuu”, „sszzuperjó”, esetleg „király”.

Ez a mi pályánk! Csak rá kell állni! Mert búvópatak vagyunk, amely átcsobog lazán a legsötétebb barlagnyílásokon is. Mely nem rándul vissza a mély torkok rémes mélységétől sem.

Van, aki így látja?

Ha van még néhány, búvó H2O – szerű, akkor jelezze! Mert ebből a molekulából csak akkor lesz patak, ha több van.

Jelezze. Akkor is, ha eddig nem így érezte. Jelezze, ha úgy gondolta, ő csak egy pici dühkitörés a nagy vízkeréken, jelezze, ha egyáltalán egy cseppnek is érezte magát valaha. Néhány száz csepp azonban kell ahhoz, hogy csurranás lehessünk.

Amikor megnézzük a „szerzőink” rovatot, komoly névsor áll előttünk. Igen, Érezzék magukat legalább „szerzőink” egy-egy cseppnek! Megéri. Azok tehát, akik eddig is azonosultak mindezzel, most kérdeztetnek:

Lesz tovább?

Ha igen, cseppnyiségük mértékében várjuk a csatlakozást!

Ha nem, hát legyen úgy, s legyen, ahogy lennie kell. A víz lágy, a sivatag végtelen. Vagyis annak tűnik.

 

 Üdvözlettel:

Szutrély Péter

 

 

 

 

 

 

 

 

Kiegészítő információk