Bertha Zoltán
2017. október 31.
Kedves Árpád, köszönöm nagyon szépen, és csatlakozva azokhoz a íróbarátokhoz, akik már gratuláltak a tizenötéves évforduló ünnepi alkalmához és szívből jövő jókívánságaikat fejezték ki: én is meghatottan, szeretettel és mélységes szolidaritással köszöntelek Benneteket, örömmel, hogy a Búvópatak ma már inkább látható, sőt gyönyörűséges látványt nyújtó, szívet-lelket melengető, tisztító folyóvá is vált: a folyamatos nemzeti önbecsülés és önvédelem "tiszta forrásokból" kiterebélyesedő "életvizévé". Elixír, a magyar megmaradás elősegítője ez a folyóirat - a benne igaz és valóságos önismeretünk sorstükreként is szolgáló, katartikus igazságokat sugárzó, belénk ivódó, árnyalatos kanyargásaiban is egyenes irányú folyammá táguló folyó írás -, a magyarság különféle veszedelmektől való megmentését és folytonos szellemi-erkölcsi emelkedését szavatoló jelenség. A továbbiakhoz is a legjobbakat, sok erőt és kitartást kívánok nagy szeretettel,
Bertha Zoltán
