Sz. Tóth Gyula

2017. augusztus 24.


A Búvópatak Főszerkesztőjének, a Szerkesztőség minden Munkatársának
 
Kedves Árpád, Hölgyeim, Uraim!

Nagy örömmel vettem a Búvópatak-estre szóló meghívót. Sajnos, egyéni okok miatt nem tudok jelen lenni. Ezért levélben mondok köszönetet, s gratulálok a születésnaphoz. Az értékőrző mű szép ünnepén szívmelengető emlékezni a művészi kivitelben megjelenő szellemi tartalmakra: egyéni hangok míves kompozíciója, akár egy kamarakórus. Megtisztelő, hogy nekem is osztottak lapot, jeles szerzők között olykor helye van írásomnak. A 2017. júniusi számban Szutrély Péter nyílt levélben teszi fel a kérdéseit: „Valóban itt az idő felhagyni mindennel, amit generációnk valamilyen alakban szépnek érzett? Itt az idő a kapitulációra a szellemtelenség, lélektelenség, lélekgyilkolás, kiüresedés, elszáradás homokviharai előtt? Nem vagyunk mi búvópatak? Welwetschia mirabilis? Meg is fogalmazza a választ. – (Csobogjunk tovább! Valahogyan. Vékonyan, alig loccsanva, szinte észrevétlenül.
De friss cseppekkel.”)
Csatlakozom. Nem vagyok egyedül: a lapban többször megjelenő Oláh András legújabb kötetével („április bolondjai”) foglalkozva mondhatom: az ő lírája is erősíti a mi válaszunkat: nem, nem hagyhatjuk veszni értékeinket.
Jó érezni és tudni, hogy az irodalomnak van hatása (haszna: „segít élni”). Békés támasz harci időkben.
További erőt, elszánt alkotói kitartást kívánok, Isten áldja a gondozó kezeket, elméket!
Szép estét, barátsággal,
 
Sz. Tóth Gyula
 
Budapest, 2017. augusztus 24.
 
 
 
 

Kiegészítő információk