Debreczeni Tibor (1928-2024) búcsúztatója
Nagykovácsi 2024.09.19.
„Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nagy volt és kiváló,
a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló. (...)
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn. (...)
A homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt.
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”
Drága Tiborunk! Tanárunk!
A Kosztolányi parafrázis után a gyászoló színpados és kuckós embertársaim nevében hozzád szólok!
Hogyan szólíthatlak?
Örök tanítónk az egymás tiszteletében és megbecsülésében, a szeretetben, magyarságunkban, hitünkben. A magyar irodalom gyöngyszemeinek megismertetésében. A „szél-kaszabolta” magyar nyelv csodáiban.
Mesterünk a közösségi szolgálatban, az általad szerkesztett és rendezett pódiumműsorainkban, amelyek közül voltak fesztiváldíjasok és volt, ami megsértette a rendszer hazug kultúrpolitikáját. Agymosott korunk igaz krónikása, látó ember voltál.
Vezetőnk a Kárpát hazánkban tett kirándulásainkon.
Útjelzőnk e mocskos világban.
Példamutatásoddal és a maradandó értékek átadásával tompítottad néha érdes különbözőségeinket. Hinni tanítottál magunkban.
Vezető színészünk voltál önálló estjeiddel.
Kedves Philemon apó! Köszönjük neked és Vilkának a házi tüzhelyeitek melegét a Jégverem utcában és Tiszakürtön, ahol otthonra leltünk.
Mit üzen nekünk Tanítómesterünk Mózes szavaival:
„Fogadjátok azért szívetekbe és lelketekbe az igéket. (...)Tanítsátok meg ezeket fiaitoknak is:
ezekről beszélj, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár felkelsz!”
5Mózes 11:18-19
Búcsúzunk tőled Aknay Tibor négysorosával:
Az ember önmaga keresztje.
Él, míg lehet – Istennel felesbe’.
Végül cserélnek Golgotát:
az Úr ide-, az ember odaát.
Utoljára arra kérünk drága Tiborunk, hogy készíts nekünk egy mennyei színpad társulatot és a kuckósoknak egy égi Kuckót.
Riskó Márti
Gesendet: Freitag, 20. September 2024 um 20:20 Uhr
Von: "Márta Riskó" <Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.>
An: "Csaba Cserna" <Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.>
Betreff: Re:
Drága Csaba!
Nagyon megható és úgy érzem, mélyen a szívedből szóló szavakkal búcsúztál a Mestertől, és mindenki érzései ehhez foghatók lehettek, akik ismerték Debreczeni Tibort. Nyugodjék békében. A szívetekben ott fog élni tovább, ahogy eddig is hosszú évtizedekig része volt az életeteknek, s megkockáztatom: a személyiségeteknek is valamilyen mértékben.
Lélekben ölellek Téged és Juditot! A legjobbakat kívánom nektek!
Szeretettel:
Márti
Csaba Cserna <Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.> ezt írta (időpont: 2024. szept. 19., Cs, 18:07):
Drága Márti!
Elment a Mesterem Debreczeni Tibor. Beszélhettem hozzá a ravatalnál.
Küldöm szeretettel
Csaba
Szentgáli Ádám
Gesendet: Freitag, 20. September 2024 um 18:12 Uhr
Von: "Szentgáli Ádám" <Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.>
An: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Betreff: Re: Fwd:
Kedves Csaba, drága Barátom!
Őszintén megvallom, könnyes lett a szemem! Gyönyörű, szívhez szóló, míves beszédet írtál Tiborról - de igazából önmagatokról, magunkról, a Kuckóról, a színészetről, arról a megfoghatatlan szellemiségről, ami mindezt körülvette. Kívülállóként szemléltem a közösségeteket, és bár néhány alkalommal részt vettem kuckós megmozdulásokon, de éreztem, ide már nem lehet ilyen későn beszállni, mert ami benneteket összetart, az az elemi kohézió, annak az idő a leglényegesebb összetevője. De hatalmas szimpátiával és élvezettel olvastam a színvonalas levelezést, emeltem kalapomat az előtt a példátlan összefogás előtt, amellyel igyekeztétek Tibor számára az egyre virtuálisabbá váló valóságot fenntartani, ápolni, gondoskodni róla.
Én Tibort nem ismertem, talán két előadásban láttam Veled, már idősen, de hatalmas lelkiereje feledtette a fizikai állapotát, magával ragadó volt a játéka, izzott a tekintete és mennydörgött a hangja még halkan is, ahogy az 1956-os emlékműsorban vádolt úgy, hogy a vádat ki sem mondta. Téged többször láttalak játszani, és felismerni véltem az ő hatását - nagy mestered volt! Engem mégis a bámulatos közösségszervező ereje ragadott meg leginkább, hiszem, hogy egyéniségének hatása még a százfős Kuckón is messze és sokáig túlmutat.
De visszatérnék az alapgondolathoz: nem illik egy nekrológhoz gratulálni, de minden sorából érezhető, hogy szívből jövő gondolatokat fogalmaztál meg, érző, mesteri szinten! Méltóan.
Végül pár szót magamról: Pont két hete volt az az Ezüstpontyos vacsora, aminek reggelén kitört rajtam a disznóság, és emiatt már nem tudtam rá eljönni. Hát abból bizony egy jólfésült Covid lett, lázzal, náthával, köhögéssel és minden földi jóval. Elég vacak a helyzet még mindig, bedugult fejjel, kevés alvással... most már harmadik napja antibiotikummal is lövünk az ellenségre, de a meccs még nem dőlt el, én meg egyre gyengébb vagyok. Nem kellett volna megkapni :-(
Ölellek sok szeretettel,
Ádám
2024. 09. 19. 17:01 keltezéssel, György Bajzik írta:
Cserna Csaba beszéde Tibor temetésén.
gy.
