Ádám Tamás versei

 
 
 
Aztán vers
 

Agyaggalambok röppennek,

vissza sose térnek,

szárnyukon lángoló felhők

pattognak,

szivárvány ívébe simulnak.

Testük vessző lesz,

majd pont,

aztán vers.

 
 
 
 
Befejezetlen szonáta
 

Számon, mint indigókék

esték, sokasodnak a szavak.

Érett hegedű karcsú nyakára

tapadnak az ujjak.

Az égen őszi szonátát

kottáznak a varjak.

Fák zúzott lombjain

vezényel a szél.

A fény szaggatott

húrjain befejezetlen

a mozdulat örvénye,

sose ér véget a tavasz.

Klaviatúrán játszom

tovább a dallamot, feljajdulunk,

ahol a part szakad.

 
 
 
 
Betört homlokkal
 
 
Utassy József emlékének
 

Hiszen a kardvirág is fegyver!

A pokolból jövök és apró

füstlovakat vonszolok

könnyes szemmel.

Betört homlokkal

oltárod előtt fekszem, hazám.

Vércsékre várok, hogy

felemeljenek a mennybe.

 

 
 
 
 

Kiegészítő információk