Ádám Tamás versei
Aztán vers
Agyaggalambok röppennek,
vissza sose térnek,
szárnyukon lángoló felhők
pattognak,
szivárvány ívébe simulnak.
Testük vessző lesz,
majd pont,
aztán vers.
Befejezetlen szonáta
Számon, mint indigókék
esték, sokasodnak a szavak.
Érett hegedű karcsú nyakára
tapadnak az ujjak.
Az égen őszi szonátát
kottáznak a varjak.
Fák zúzott lombjain
vezényel a szél.
A fény szaggatott
húrjain befejezetlen
a mozdulat örvénye,
sose ér véget a tavasz.
Klaviatúrán játszom
tovább a dallamot, feljajdulunk,
ahol a part szakad.
Betört homlokkal
Utassy József emlékének
Hiszen a kardvirág is fegyver!
A pokolból jövök és apró
füstlovakat vonszolok
könnyes szemmel.
Betört homlokkal
oltárod előtt fekszem, hazám.
Vércsékre várok, hogy
felemeljenek a mennybe.