A Búvópatak májusi számának tartalmából


 

 

Az ember nem akar vakon bolyongani a világban, kutatja, ami visszatekint rá, és akkor már saját lényegére ismer, felfedező kíván lenni, olyan utakat járna, ahol spirituális kincseket talál, amely inspirál és elevenére tapint, végső soron visszamutat Istenhez.” – írja Derzsy-Ben Ond A pillanat relikviái című esszéjében Keresztes Zsuzsa textilművész rongyképei kapcsána Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap most megjelent májusi számában, melyben a pünkösdhöz kapcsolódó írások mellett szó esik az újjászülető természetről és az anyaságról is.

Lukáts János Levélmozaik egy ismeretlen ismerősnek címmel anyák napja ürügyén felhívja figyelmünket a magyar nyelv iránti hűségünk fontosságára: „Az anyanyelv, igen, az édesanya nyelve, maga ugyan csak mamának és papának nevezte korán elhalt szüleit. Papának a szívós parasztembert, akinek a talpa alól a földet, a feje felől a házat perelték el egyetlen éjszaka, s aki a maga módján csökkentette eggyel a megalázottak és megszomorítottak számát. És mamának az édesanyját, aki belehalt támasza elvesztésébe, s talán még inkább a hátra maradtak önfeladásába.”

Elhozta az Isten piros pünkösd napját… című tanulmányában Vasvári Zoltán a tavaszi-nyáreleji ünnepkör legjellegzetesebb szokását, a pünkösdölést, és az utóbbi években újratanult rítust, a kislányok királynő-választását mutatja be énekes-táncos gyermekjátékokon keresztül.

Már nem csak csobogó dal

forrósodik minden sóhaj

támad is most engesztelő

reánk fúvó gyenge szellő

belemártóz a rőt rózsa

reggel tüze még apróka

ám ki-kicsap bimbajából

s estre kertje mennyig lángol. – írja Németh István Péter Pünkösdi képeslap című versében, emellett Poháremelintés Tapolcán címmel Kiss Benedek Szent György-hegyi költészetét elemzi. „A Kilencek nevű költői csoport, a csapat, amelyben Kiss Benedek is felröppent, még szüretre is ellátogatott hozzá. Kovács Endre fotóművész örökítette meg a fényben úszó szőlősorokat és a puttonyozó s szőlőt szedő költőbarátokat.”

Rónay László Forgácsok című jegyzetében ezúttal a naiv festők képei láttán felsejlő gondolatait veti papírra. „A naiv festők, bárhogyan közelítenek is a látványhoz, megajándékoznak egy furcsa és összetett valóság látomásával. Mintha álmaikat festenék meg, s arra késztetik a szemlélőt, próbáljon ő is a lélek tájain kalandozni, ahonnan formátlan, szokatlan mondatok törnek föl, de egységet alkotva mégis varázslatosak.”

A madár címmel olvashatjuk a lapban Csernák Árpád szürrealista elemekkel átszőtt novelláját is, melyben az írásművészetére jellemző elhitető képességgel és hitelességgel szól a szabadságról. „A madár az egyik kőlapra állt, és azt mondta: »Feküdj a hátamra!« Szárnyain az érzékenyen megmintázott tollak úgy fénylettek, mint egy hatalmas hal pikkelyei. Csak egy kis karcos hangot lehetett hallani az elrugaszkodás pillanatában, ahogy az erős karmok megcsikordultak a mészkőlapon. Hatalmas csend lett. A madár szélesre tárta szárnyait, alig mozdított rajtuk, alá-, pontosabban belemerültünk a levegő végtelenségébe, mert nem lefelé, hanem inkább fölfelé emelkedtünk, bár ebben a pillanatban értelmüket vesztették ez a szavak. Harangoztak. Körös-körül a mindenség freskója, alattunk Isten »terepasztala«…”

Az OLVASÓLÁMPA rovatban Petrőczi Éva Nem Vermeer asszonya címmel a holland költő, író és filozófus, Jannah Lootjens ízig-vérig mai regényét mutatja be, amelynek főhőse a harmincas évei végén járó, kétgyermekes bakteriológusnő.

Szilágyi Jenő pedig Petrőczi Éva legújabb kötetét (Évamesék) ajánlja az olvasók figyelmébe Lírai próza, lírai publicisztika címmel. Ugyancsak ő jegyzi a lapban A vendég című írást, melyben a két világháború közötti humoros irodalmunk mára már alig ismert alakjai közül Vaszary Gábor élettörténetét mutatja be.

[…]

jönne bár új nap

éjjel is mint régen

puha csókkal

ölelést várva

borítanának csodák

hiszen elférünk mi

a lombok alatt

vagy mások emlékeiben

akár padlásokon

dobozolva

fakulva ahogy

a fényképeken

mindannyian” – írja Szente B. Levente a (csodák) című versében.

Cserna Csaba Búcsú Török Miklóstól címmel a közelmúltban elhunyt partiumi íróra emlékezik, akinek Az öreglány című novelláját is közli a lap májusi száma. „Egy öregasszony és egy gyerek, akik élni szerettek volna. Az asszony az unokájáért. A gyereknek pedig szép volt az élet. Ö nem tudta, hogy a születésnapi torta a nagyapja műhelyéből van. De lassan elfogyott a műhely is. Maradt a kicsi nyugdíj, és az élni akarás.”

In memoriam dr. Andrásofszky Barna címmel Kellermayer Miklós orvosprofesszor nekrológja olvasható, aki a mosdósi kórház egykori igazgatójától búcsúzik, és felteszi a kérdést: Ki fogja folytatni az ő küldetését? „Ki fogja állhatatosan tovább követelni, hogy legyen végre igazi egészségtan oktatás Magyarországon? A bajt más is látja, sőt mindenki kénytelen látni, hogy mi magyarok, más európai népekkel együtt rohamosan fogyunk, hogy testileg-lelkileg megbetegedtünk, hogy az eltartóinkat, az élővilágot, az élő erdőségeket pusztítjuk, hogy mindent elszennyeztünk és közben gyűlölködünk egymás ellen.”

Ralovich Béla Gondolatok című tanulmányában Földünk fizikai és biológiai életéről értekezik. „Napjaink problémája az, hogy a korábbi természetes viszonyokat megváltoztató folyamatok kedvezőtlen hatása megállás nélkül növekszik. Az eddigi óvó beavatkozásoknak alig van mérhető hatása és ennek következtében a Bioszféránk állapota, azaz a biológiai élet alapja állandóan romlik. Talán még rendelkezésünkre áll annyi idő, hogy a biológiai életet megmentsük, de ehhez elengedhetetlen drasztikus korlátozások azonnali bevezetése.”

hajnali ég

pirkadása

világmagas

tulipánfa

vizek tükre

dombok sátra

távol hegyek

tűfokába

fűzött utak

cérnaszála

terebély fák

koronája

milliónyi

csillaglámpa” […] írja Kerék Imre Május című versében.

Az említetteken kívül Lukáts János verfüzére (Hang-játék), Ádám Tamás verse (Repülés), Tusnády László verse (Viharban a lét-gyökerünk), Madár János verse (Várj rám!), Elisabeth Bérczy Bernström verse (Álomból), valamint Törcsi Levente Balázs (D. Urjanhaj: Sötétség fénye), Jávorszky Béla (Tomas Tranströmer: A tisztás) és Kerék Imre (Szergej Jeszenyin: Felhő csipkéz fehér ligetet) műfordítása is olvasható a lapban.

A Búvópatak májusi számát Csernák Bálint, Csernák Máté és Ország László fotói illusztrálják.

 

*

 

A Búvópatakot 2018-ban ismét keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

 

Share

Kiegészítő információk