Péntek Imre versei

 

 

Halk fazon

 

Te már nem lehetsz mintapék,

hallik a hangfalak szózata,

s nem fogad be az óhaza,

kilök a nyájas hintaszék; 

 

elnyel a nyájas semmiség,

amelynek nincs egy jó szava

hozzád, te gonosz nagytata,

ki magadban hordod a szent klisét.

 

Kéretik egy magán(os) okirat,

melyen mindenki jól mulat,

s hahotázzon egy kan majom

 

az orfeum ringó páholya mélyén,

s hiába nézel, még távol az éjfél,

távolba vész egy halk fazon…

 

 

 

Háború lesz…

 

Látom egy vészes éjszakán, 

ami kigyullad nem talány, 

bombázta egy  baráti atom,

méghozzá a jobbik oldalon.

 

Töprenghetek, mi ez a lárma,

eddig a kamrába volt zárva, 

de  most sétálok konokon

a fejemre hulló romokon.

 

Szerettük egymást valameddig,

ám a cigány új hangot pendít,

s hallom, egyre szebb lesz

az áradó magyar keserves.

 

Intenék, fehér kendővel,

gyerekek, nem lesz ez jó hely,

s eltoljuk balog talicskán, 

mi megmaradt épen és csacskán. 

 

 





Alvó emlékhely

 

 

Fülöp Zsuzsanna

Alvó emlékhely – Magyar templom ébresztése francia földön

 

Meglepően sok honfitársunk fog vándorbotot, vagy ha azt nem is, mert a gyaloglás eléggé igénybe veszi az ember fizikumát, vonattal, autóbusszal, személykocsival indul útnak, lelki felüdülést keresve, felejtve a napi politikát, amely mostanában igencsak megviseli a hétköznapi embert, és százezrek határoznak úgy: zarándokútra megyünk!

E sorok írójának nem légből kapott megállapítása ez, csak az utazási irodák kínálatát kell megnézni meg azt, hogy félévre-évre előre le vannak foglalva az utak közeli és távoli szent helyekre, Mátraverebélytől Csíksomlyón, Lourdes-on keresztül a mexikói guadalupei Mária-kegyhelyig.  

 Fontos lenne azonban keresztény magyar jövőnknek is hangsúlyt adni, mert a mai Európa nyugati fele sok kivetni valót talál rajtunk – tévesen. Pedig lenne mód arra, hogy megmutatkozzunk és végre értékeljék ezer évet meghaladó államiságunkat mindazok, akiknek láthatóan fogalmuk sincs arról, kik vagyunk.

Erre szolgálna egy buzgó magyar zarándoklat a francia föld közép-déli régiójának középkort idéző kicsiny faluközösségébe, egy Saint-Simon nevű helységbe. Aki Santiago de Compostela felé letérne a Lyon-Clermon Ferrand-Bordeaux útvonalról, kis segítséggel megtalálná Aurillac városát meg mellette a falucskát, s annak neoromán katolikus plébániáját.

Saint-Simon az a hely, ahol az első ezredév pápája, II. Szilveszter meglátta a napvilágot. Gerbert, mert eredendően így hívták, gyermekkorát pásztokordással töltötte, szülei juhait őrizte a hegy lankáin. Belőle vált a világ egyik legtehetségesebb, tudós hírében álló főpásztora, mert egyéni életútjának végső állomása a pápai trón lett.  

S nekünk magyaroknak máris dereng egy középiskolai történelem óra, amikor a magyar régmúlt eseményeit tanították, tényeket legendákba ágyazva, amelyek sok igazságot tartalmaztak. Egyik ilyen történet Hartvik győri püspöké, akinek írását végül a Vatikán Szent István királyunk hivatalos életrajzának fogadott el.  

S máris kezdődhet a magyar történet, amely II. Szilveszter pápához köt bennünket. Előbb azonban nézzük életének állomásait, mégpedig egy magyar festő, Szinte Gábor ecsetjén keresztül. 

Gerbert-t a szülei a szomszédos városka, Aurillac ferences kolostorába küldték tanulni, ahol nagyon hamar megmutatkozott éles esze és kiváló egyénisége. Felnőtt korában Gerbert d’ Aurillac néven ismerték az egyetemeken, amelyeknek hallgatója volt. Még arab egyetemre is járt, s tőlük sok újdonságot vett át és honosított meg Európában, amely akkoriban ismeretlen volt a mi kontinensünkön. 

Kiválósága nem maradt titokban, a német-római császárok udvarába került, s ahogy életrajzai megjegyzik, az Ottókat (I. II.) szolgálta, végül pedig III. Ottónak, a fiatal császárnak lett nevelője és szívbéli jóbarátja. Reims-i püspökség, ravennai érsekség után ő ültette a pápai trónra. 

A magyar művész, aki tisztelte e nagy egyéniséget, kutatásba kezdett, hogy amit csak lehet, megtudjon róla. II Szilveszterről kiderült, hogy tudott rólunk és nagyra becsülte a Skythák országát, és így a festőművész ajándékul felajánlotta a falucska lakóinak, hogy tisztelete jeléül festményekkel látja el a pápa falujának belső fehér falakkal álló szentegyházát.

Hatalmas munka kezdődött, amelynek eredményét a falakra applikált csodálatos festett pannók bizonyítják: igazi képeskönyv, csupán lapozni nem lehet, de minden darabja kerek történetet mesél el.

 

 

Ha sorban megyünk az oldalfalak mentén, látjuk a fiatal Gerbert-t, aki a csillagok alatt őrzi a nyájat, majd a következő mutatja őt, mint diákot, aki a tudomány ösvényein halad, következnek papi útjának állomásai, és látjuk a francia történelem legdicsőbb királyi családjának a Capetingeknek indulását is, azaz Capet Hugó megkoronázását, mert ez Gerbert d’Aurillac javaslatára történt. 

Közben neveli a fiatal Ottót, aki harmadikként lép a német-római császári trónra. Ők ketten egy szív, egy lélek. Megismerteti őt mindazzal a tudománnyal, ami neki már birtokában van: az arab számok, az abakusz, az ingaóra működése, a csillagközök mérésére alkalmas eszköz, az egyhúrú lant. S mindezt illusztrálva látjuk a pannókon.

 

 

A művész életet lehel az ezer év előtti figurákba, s a másik oldal falfestményeit nézve már itthon érezhetjük magunkat. Hartvik püspök legendája megelevenedik a szemünk előtt. Az első csodás pannó a franciáknak új, nekünk viszont már ismerős történetet indít. A pápa alszik, a mostanáig olvasott könyv kihullik a kezéből, tiarája a háttérben, de arab órája a feje fölött látható. Csodás alak, Gábriel arkangyal közelít feléje, szépséges, drágakövekkel kirakott koronát hoz neki, s ujjával még rá is mutat. A másnapi elhatározás ekkor dől el: két koronát kérő fejedelmi küldöttség érkezik (a lengyel és a magyar), s a korona csak egyiké lehet.

 

 

A következő festmény az eredményt mutatja: II. Szilveszter a magyar küldöttség vezetőjének, Asztrik érseknek nyújtja és Árpád-házi Istvánnak küldi ezt a gyönyörű ékszert, mint tudjuk, hűbéri eskü nélkül, apostoli kereszt kíséretében!

 

 

A képen a pápa jobbján a fiatal III. Ottó császár ül, hiszen neki is része van ebben a történetben, az ő jóváhagyása és biztatása járul hozzá a pápa döntéséhez. S mikor megkérdezzük, hogy ők ketten honnan varázsolták elő a mi Szent Koronánkat, nem tudunk megnyugtató választ adni, hiszen több elmélet létezik készítésével kapcsolatban. Egyet viszont büszkén mondhatunk: a miénk Európa egyik legrégebben használt koronája, s mi reménykedünk, hogy viszontagságaiból végleg hazatért. 

 

 

A történet csúcspontja, későbbi szent királyunk megkoronázása: a festményen a szó, Esztergom, a hazánkat idézi, István fejére „mindjárt ráhelyezik” a koronát, mellette bajor Gizella, a felesége. A kép felső harmadában látjuk az Árpádok arany-ezüstsávos pajzsát, mellette az országot jelképező hármashalom-pajzs Szűz Mária koronájával. 

A szentély negyedgömbjében koronánk Pantokrátor Krisztusa és a két főangyal, Gábriel és Mihály zománcképe tekint a hívőkre és még híres ferde keresztje is helyet kap e nagyszabású festményen.

 II. Szilveszter és III. Ottó, e két bennünket támogató nagy egyéniség együttes célja Európa egyesítése volt, a Respublika Christianorum létrehozása, amely magasztosabb eszmék mentén történt volna, mint napjaink EU-törekvése. A fiatal császár tisztázatlan halála miatt meghiúsult mindez, s a török birodalom tört utat magának.

A festőművész intuitív megoldásai révén magyar arcok is kerültek a pannókra: unokája a pásztorfiú Gerbert modellje, Capet Hugó királynéja a művész szép felesége, saját magát Ottó császár nevelőjeként festette meg.

S véletlenül a falucska plébánosa, Bruel atya is helyet kapott az egyik festményen: barna kapucnis alakját a szentelési ünnepen (2005. június 25-én) nagy csodálkozással fedezték fel a falu lakói: Nézzétek, Bruel atya! Igaza lett! Megjósolta, hogy messziről jött művész festi ki a templomunkat…

Szinte Gábor művész úr csodálkozott a legjobban: ecsetjét láthatatlan kéz vezethette, Bruel atyát ő maga is csak saját festményén látta először!

Biztatom olvasóimat, ne kerüljék el a kis falut, hanem ébresszék fel a Saint-Simon-i csendben alvó múltbéli történetet a magunk és a francia-magyar kapcsolatok javára.  

 

*

Az illusztrációk Szinte Gábor - Szelényi Károly: II. Szilveszter, a tudós című kiadványából valók



   

Kuti József versei

 


Vajon az ártatlanság kora

 

Vajon az ártatlanság kora 
létezik, ha ennyi időt leéltem 
vajon a kezembe rakott szív, ami 
értem dobban létezik 
vajon az árnyak a falon 
mint a múlt jelölése létezik 
vajon az út 
amin nincs akadály és 
fény van a fényben 
mely vezet létezik 
vajon az ölelés mely 
semmit nem akar és 
minden bánatot betakar létezik 
vajon a születés 
tisztalappal átok nélkül létezik 
vajon a jelen jelölése 
érzelmek hálójával 
gúzsba kötve létezik 
vajon a beszéd tisztasága 
vitában hol a parázs is 
égeti a szavakat létezik 
vajon létezik e a nyugalom 
szaladva ölelve mikor a 
kar semmit nem takar 
vajon létezik e az ágy mely 
megpihen a 
megszokott szobában és 
enged néha engem is pihenni
vajon létezik e a halál 
jegyben járva az új élettel
vajon létezik e a 
tűz mely mindent ölel
és a születés illatát hozza 
a szél mindent megadva 
betakarva pihenve nevetni
vajon létezik e 
a cél és 
vajon merre van

 

 

Türelemmel harcolni

 

türelemmel harcolni szeretni
mindenhez már 
hűtlenek a szavak
szörnyű szavak
eleven állatként pusztítottak
múltat és jelent
mindent elvadítottak és
a gondolat vajon
lehetek e saját halálomban
mások vigasza 
az összes szó
érként táplálja a 
folyót mely
átszakította a létezés és
nem létezés gátját
azt kívánom a
szívünk legyen foglalt a 
kezünk azt a papírt gyűrje
életünk végén
melyre nem kerül semmi se
még a csend is halott
abban a pillanatban csak 
az álmok csörömpölnek
abban a szobában szüntelen
senki nem kérdez 
mert nincs kit a
túlsó part fénye világít
már nem lehet 
semmit jóvá tenni
követelni csak
úszni úszni úszni

 

 

Kiegészítő információk